A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Talaj-coleopterológiai összehasonlító vizsgálatok a debreceni erdőspuszták (Haláp) két lignosa társulásában 1981
3 . Hidrológiai viszonyok A talajvíz a felszínhez közel, 2—3 méter mélységben követi a domborzat alakulását. A csapadékos években gyakori talajvíz-áradások vize gyűlik, illetve gyűlt össze a fenekekben, laposokon, s így jöttek létre a nyírvizek, nyíres mocsarak. Ezek lecsapolására alakultak meg a nyírvíz-társulások, s 1892-ben megkezdődtek a lecsapolások. Ezeknek a munkáknak köszönhetően a Nyírségben létrejött mintegy 2400 kilométer hosszúságban egy vízelvezető rendszer. Az erélyes vízelvezetés eredményeként megszűntek a nyíres mocsarak, rétek, lesülylyedt a talajvíz szintje, s ezzel igen jelentős ökológiai leromlás, változás következett be, bár a mélyebb részeken még mindig megfigyelhetők vízzel borított erdőrészek, vizenyős rétek és időszakos kis vízfolyások. A Nyírség vizei kémiai karakterüket tekintve hidro-karbonátosak, a szikes foltok közelében magas Na-tartalommal. Az átlagos nyírségi talajvíz-összetétel Kléh György és Szűcs László vizsgálatai (1954.) szerint Than-féle egyenértékben kifejezve: Ca++ 67, Mg++ 27, K++ N+ 5, egyéb kationok 1; HCO3— 90, Cl- 5, S0 4 — 4, egyéb anionok 1. Az összes szárazanyag 468 mg/liter. A szabad szénsav mennyisége 18 mg/liter. A lúgosság 6 W°. Az összes keménység 20 NK°. A felszíni vizek pH értéke 7—8 között, gyengén lúgos. Az össz-sótartalma általában alacsony (300—1000 mg/l). A felszíni vizek oxigénfogyasztása a gazdag törmelékfelhalmozódás miatt magas, illetőleg ahol dús a vízinövényzet ott alacsony, illetve erősen ingadozó. A medrek erősen eliszaposodóak, s a vastag iszapréteg felső néhány milliméternyi részében vannak csak aerob körülmények, a mélyebb rétegekben anaerob folyamatok zajlanak, kén-hidrogén és metán képződés közepette. 4. A terület növény- és állatföldrajzi jellemzése A Nyírség, az Alföld-Eupannonicum flóravidékének Nyírségense flóra járását képezi. Flórájának legnagyobb részét 55% európai flóraelemek alkotják, de pusztai gyepjeit és pusztai tölgyeseit gyakran keleti-kontinentális, pontusi és mediterrán növények is színezik. A láperdőkben és a lápréteken ritka cirkumpoláris és boreális reliktumok is élnek. Homoki erdeiben, pusztagyepjeiben és szikesedő rétjein pedig pannóniai endemikus fajok is előfordulnak. A mezőgazdasági művelés miatt a területen a növényvilág 12%-a kozmopolita és adventiv elemekből áll. A terület növényvilágának kutatói közül Rapaics Raymund (1916, 1925, 1932), Aszódy László (1936), Felföldy László (1947), Soó Rezső (1935, 1937, 1939, 1942) munkái a flóra megismerését eredményezték. Az állatvilág kutatása a Nyírségben nem volt olyan intenzív, mint a növényvilág vizsgálata. Igazán nagyjelentőségű kutatások csak Bátorligeten folytak, s ezek eredménye a Székessy Vilmos—Kaszab Zoltán szerkesztette Bátorliget élővilága; 1953. Ez a monográfia 4672 állatfajt és változatot ismertet, közülük 34 a tudományra, 197 pedig hazánk faunájára új. Ezek az eredmények is a terület zoológiai kutatásának folytatására biztatnak. A Nyírség egyéb területein folytatott zoológiai vizsgálatok közül meg kell említenünk: Megyeri J. 1959., Szabó I. M. 1950., hydrozoológiai (kerekesférgek, vízi poloskák, kisrákok); Varga Z. 1958., Dévai Gy.—Dévai I.—Benedek P. 1969., szitakötőkkel foglalkozó; Varga Z. 1957., I960., nagylepkékkel foglalkozó; valamint Lovassy S. 1887., Bársony Gy. 1934., Nagy J. 1936., Sárosy J. 1942., Aradi Cs. 1975., madarakkal foglalkozó munkáit. A terület kutatásában jelentős lépésként kell elkönyvelnünk a Déri Múzeum 1974. évi Évkönyvében Aradi Cs.—Dévai Gy.—Fintha I.—Horváth K.—Bancsi I.—B. Tóth M.—ötvös J.: Tanulmányok Haláp élővilágáról című kismonográfiáját, melynek szerzői a terület antropogén terhelését hangsúlyozva intenzívebb zoológiai kutatásokat sürgetnek. 6
