A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Muzeológia - Dankó Imre: A vásár-piac mint urbanizációs tényező Debrecen életében a XIX. századi kéziratos térképek alapján
dum). 7 A városprivilégiumok (civitas) pedig egyúttal vásárszabadalmak is. A középkori város magától érthetődően vásáros hely volt. 8 Debrecen piacai-vásárai nemcsak a város, hanem messze környéke számára is a legfontosabb árucsere-alkalmak voltak. 9 Debrecen vásáraival-piacaival hoszszú idő óta foglalkozik a tudomány és minden vonatkozásban sok mindent megtudott, megfogalmazott róla. Kiváló történeti összefoglalását ismerjük. 16 Vonzáskörzetét nemcsak a jelenben, illetve a közelmúltban, hanem a történelem különböző időpontjaiban is vizsgálták. 11 A néprajzi feldolgozások is bőségesek, nem állapodtak meg az úgynevezett belső, tehát városi vásárok ismertetésénél, hanem felderítették a kapcsolódó, a debreceni vásárokból alakult más árucserealkalmak viszonyait is, mint például a hortobágyi hídi vásárokét.® A legutóbbi időben keletkezett számos feldolgozás közül a statisztikai-közgazdaságtani szempontokat és módszereket érvényesítő Gyimesi Sándor-féle feldolgozást kell megemlítenem, amit volt szerencsém kéziratban áttanulmányozni. 13 Gyimesi munkája mindemellett erősen történeti érdeklődésű és voltaképpen a XVIII. század végének, a XIX. század elejének debreceni árucsereviszonyait rajzolja meg az általuk kialakult egykorú életmódok megismerése céljából. Igen lényeges megállapítása az — éppen urbanizációs szempontból —, hogy: „Debrecen kereskedelme nem azonos a debreceniek kereskedelmével. Meg kell ugyanis különböztetnünk a város lakosainak (hivatásos kereskedőknek, alkalmi árusoknak, saját termékeiket árusító iparosoknak és agrártermelőknek) kereskedelmi tevékenységét (a debreceniek kereskedelmét, ami túl is terjedt Debrecen határain), a városban, mint piacközpontban lezajló árucserétől (Debrecen kereskedelmétől), amelyben nem városbeliek is részt vettek. Ez utóbbiaknak csak a vásárokon engedték meg az 7 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században (Bp. 1965.); Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp. 1955); Major Jenő: A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei. (Bp. 1966); Székely György: Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV— XVI. században. Agrártörténeti Szemle III. (1961) 3—4. sz. 309—343. — Vö.: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveinkben (Püspökladány, 1974) 159. — Dankó Imre: Egy tiszántúli mezőváros — Püspökladány — önkormányzatának gazdasági szabályozó tevékenysége. In.: Paraszti társadalo més műveltség a 18— 20. században. II. Mezővárosok (Bp.—Szolnok, 1974) 85—96. Közölve a Ladányi Híradó 1977. 1. sz. 6—17. is. 8 Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok (Bp. 1959) uő.: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról (Bp. 1981). 238—310.; Uő.: Városok kialakulása Magyarországon. 1970. Uo. 311—335.; Kubinyi András: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi Közlemények 23. (Bp. 1971). 9 Dankó Imre: Tiszántúli vásárok-piacok. Szőllösi Gyula (szerk.): Vásár történet — Hidivásár (Debrecen, 1976). 15—95. Bőséges bibliográfiával. 10 Szimics Mária: A debreceni nagyvásárok története. (Bp. 1938); Boldisár Kálmán: Debreceni vásárok. Debreczeni Képes Kalendáriom XXXIV. Debrecen, 1934. 84—88. 11 Eördegh Béla: Debrecen piacának szállítóterületei = Földrajzi Közlemények LXXVII. 1953. 267—276.; Dankó Imre: A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII— XIX. század fordulóján. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve I. (Debrecen. 1974). 135—158.; Papp Antal: Debrecen vonzáskörzete. Alföldi Tanulmányok V. (Békéscsaba, 1981). 177—201. 12 Dankó Imre: A hortobágyi hídi vásár. Műveltség és Hagyomány XV— XVI. Debrecen, 1974. 207—223.; Béres András: A hortobágyi hídi vásár néprajza. Szőllösi Gyula (szerk.): Vásártörténet — Hídi vásár i. m. 215—274. 13 Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén. A tanulmány azóta megjelent a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve IX. (Debrecen, 1982) с kötetben 5—26. Köszönöm mind a szerzőnek, Gyimesi Sándornak, mind pedig a szerkesztőnek Gazdag Istvánnak, hogy a kéziratot átnézhettem, használhattam. 606
