A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

pedig a lakosság jövedelmének az alakulásától. A 18—19. század fordulóján igen gyakran sújtotta aszály, kemény tél, vad vihar a szoboszlói határt, s nagyon sokszor az éhínségre, a rossz termésre hivatkozva késtek a bérek kifizetésével. A jövedelmek alakulásának lassú ütemét elemezve azt is látnunk kell azonban, hogy a Consistorium igen nehéz helyzetben volt akkor, amikor egy, a Kollégiumból néhány hete, hónapja érkezett rektor fizetésemelési kéréséről döntött. Legtöbbször semmilyen előzetes ismeretséggel nem rendelkezett a rektor felkészültségét, emberi magatartását illetően és sajnos Szoboszlón — csakúgy mint a többi partikulában is — igen gyakori a panasz a rektorok, praeceptorok magatartása, tanítása ellen. Többször is előfordult korszakunkban, hogy éppen a tanítók magatartása, nem megfelelő tanítása miatt nem biztosították a kért fizetésjavítást. Hiába igyekezett ugyan a Kollégium professzori kara nemcsak megfelelő tudású, de szerény, csendes magatartású ifjút küldeni a rektoriákra, azok kikerülve a szigorú fegyelem alól gyakran az ellenkező végletű magatartást tanúsították, mint amit a kibocsátásukkor a bizonyságlevélen megfogadtak és aláírtak. 1795-ben pl. Teleki Sámuel rektort botránkoztató hibái miatt vádolta a Consistorium.* Ilyen vádakat soroltak fel ellene: — „a syntaxisták osztályát kegyetlenkedései és mocskai miatt úgy elpusztította, hogy 40 gyermekből 8-nál több nem járt elé, a többiek vagy átmentek a grammatistákhoz vagy kimaradtak, — Bebizonyítódott, hogy kegyetlen, verekedő Mester volt, — a szülőket illetlen és motskos szókkal illette, negligálja diákjait, s hogy figyelmetlensége miatt az osztályban tönkrementek az ablakok, kemencék, ajtók, székek — a leányokkal játzik, társalkodik és — leszólta Elöljáróit". Mindezekért Telekinek bocsánatot kellett kérnie elöljáróitól, az osztályát helyre kellett állítani, illendő öltözetben járnia és „a manchetokat" letennie. „És ha ez sem használ, elbotsáttatik". Telekit még ezután is figyelmeztetik egyszer, s csak 1796. január 7-én adták ki neki az elbocsátó levelet, mint a tanításra alkalmatlannak. Egy más jellegű hiba miatt intették meg Kürti János rektort 1798-ban.

36 Az intés oka, hogy amióta hivatalban van (fél éve), még soha nem tanította a vallást, a számtant, a geográphiát, nem javítja a Deákok stílusát és nem vezeti a Diáriumot. Boldog István praeceptort 1806-ban azért bocsátották el, mert „felőle tudva vagyon hogy a bor italt felettébb szereti, hogy egy ízben katonának is felcsapott, hogy a leányok után adta magát."

37 Mai szemmel is igen súlyos fegyelmi vétségnek számítana, ami Vecsei Dániel praeceptor elbocsátását jelentette. Többszöri figyelmeztetés ellenére is a vizsgákon Vecsei olyan részeg volt, hogy kérdezni sem tudta tanítványait.

38 De természetesen nemcsak korhely, verekedő tanítói voltak a szoboszlói Partikulának. Az Album híven megőrizte számunkra jó tulajdonságaikat is. Az 1770—72 között rektori hivatalt betöltött Szőke Mihályról tudjuk, hogy kecskeméti származású volt, s eredményes szoboszlói működés után külföldi akadémiákon tanult tovább, de visszatérve szülőföldjére rövid idő múlva meghalt.

39 Literati (1774—76) korábban — 1762-ben — a szoboszlói partikula tanulója volt. A debreceni Kollégiumban 1773-ban az oratorok tanításával bízták meg. A szoboszlói két év, majd az akadémiák elvégzése után Vajdán és Kerekiben 35 Protocollum I. 55—56. és 72. 36 Protocollum I. 87. 37 Protocollum I. 139—140. 38 Protocollum I. 231. 39 Album 29. 584