A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)

ifj. Csanádi Sámuel fiait tanította. Itt érte végzete, amikor „valami könnyű betegségbe esett, amelyet gyógyítani akarva, valamilyen kuruzsló orvos úgy nevezett Laxativat (enyhítő szert) adott neki, amelyre amikor vizet ivott 1780 márciusában az életből eltávozott."

40 Szenté Pál rektor (1778—80) a Baranya megyei Nagyharsányból, Vecsei Miklós rektor (1781—83) a Veszprém megyei Mihályházáról került a Kollégium diákjai közé, s tíz, illetve hét évi tanulás után álltak a szoboszlói partikula élére. A szoboszlói partikula legnevezetesebb rektora kétségkívül Budai Ferenc (1785—87), a Magyarország Polgári Históriájára való Lexicon szerzője volt/'

1 Kevés adattal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy mit tanítottak a rektorok, praeceptorok Szoboszlón. Az Album megőrizte számunkra az iskola könyveiről szóló feljegyzéseket. Az tény, hogy 1750 és 70 között 34 különféle — a tanításban használatos — könyve volt az iskolának, jórészt a vallástanulást segítők. Megtaláljuk azonban közöttük Buzinkai Mihály: Institutionum rhetoricarum c. könyvét, melynek — ha csak az utolsó 1703-as kiadása állt is rendelkezésükre, akkor is több mint ötven évig használták a tanítás során. Természetesen a magasabb osztályokban sokat forgatott tananyag volt Cornelius Nepos, Cicero, Terentius, Nasa és Maró munkáinak válogatása. A földrajzi oktatást segítette az iskolai Atlasz, s a nyelvtanuláshoz nyújtottak segítséget a latin—görög és latin—német lexiconok, illetve szótárak. Ez a viszonylag gazdag könyvtár egyúttal azt is bizonyítja, hogy a szoboszlói partikula virágkorát élte a 18. század második felének első évtizedeiben, s hogy tananyaga nem különbözött a debreceni Kollégium hasonló szintű osztályaiban tanultaktól. Már az 1673-as rektori fizetéslevélen találkozunk a syntaxisták, sőt „azon felyül valók" osztályaival, s valószínűnek tűnik, hogy a 17. század végére megszilárdult a rhetorikai osztály is. 1750-től — az iskolai törvények bevezetésétől — kezdve, több mint 75 évig csaknem folyamatosan működött a teljesen kifejlett partikula. A Ratio Educationisnak a ref. egyház által történő visszautasítása, illetve az ennek ellensúlyozására gyakran váltakozó kollégiumi Methodusok (tantervek

42

) 40 Album 31. 41 Album 37. Budai Ferencről szükségesnek tartunk néhány adatot közölni. 1760. november 8-án (Szinnyei: Magyar írók élete és munkái I. Bp. 1891., 1385. hasáb), egy hajdúszováti 1895-ből származó feljegyzés szerint október 8-án született a Közép-Szolnok megyei Perben, öccsétől, Budai Ézsaiástól tudjuk (A Magyarország polgári históriájára való lexicon előszavából), hogy foglalkozott astronómiával, phizikával, politikával, hazai törvényekkel, s kedvenc foglalkozása volt a görög, latin, francia és a német irodalom tanulmányozása. A Polgári Lexicon 3 kötetes munkája mellett neki tulajdonítják ia „Kant szerént filosofiának rostálgatása levelekben" с jegyzetekkel ellátott fordítást. (Pozsony, 1801.) A szoboszlói rektorság után Zürichben és Göttingában tanult, majd visszatért Szoboszlóra, ahonnan 1789. áprilisában Hajdúszovátra hívták meg papnak. Tudományos munkája mellett több merész újítás is nevéhez fűződik. 1790. ápr. 15-én pl. a szováti ref. egyház Consistóriuma elfogadja javaslatát, hogy a jövőben az iskolában, a „deák nyelv használata egészen kihagyasson és helyette inkább a magyar taníttasson." A vallás mellett tanultak a gyerekek „számvetést, írást, és más közönséges életre szükségesebb dolgokat". Érdemes megemlítenünk azt is, hogy a szováti egyházi anyakönyvben hivatalba lépésétől kezdődően nem a hónapok latin elnevezését használja, hanem a hónapok katolikus eredetű elnevezését: Boldog asszony hava (január), Böjt első hava (február), Böjt-más hava (március), stb. Budai Ferenc 1789. szept. 2-án vette feleségül Béllyei Rozáliát, Béllyei Péter debreceni pap leányát, s 1793. novemberében született Ferenc nevű fiuk. (Az adatok a hajdúszováti ref. egyház irattárának anyagából és anyakönyveiből valók). 42 1782-ben adták ki a „De ordo Studiorum", 1791-ben a „I. Methodus", 1795-ben a „Tanítók kötelességei", 1804-ben a „Ratio Institutionis", 1812-ben a II. „Tanítók kötelességei", 1820-ban a „Tanterv" с Oktatást szabályozó rendeleteket. 585