A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Művelődéstörténelem - ifj. Tóth Béla: „Album Scholares” a hajdúszoboszlói partikuláris iskolában (1750–1833)
forrásként az iskola könyvei mellett az egyházi Protocollum, valamint a Kollégium 1770-ben kiadott „Methodus"-a szolgál. A tanterv részbeni megismeréséhez jelentős segítséget adnak a Protocollum feljegyzései. A rektorok a szoboszlói partikulába kivétel nélkül mind a debreceni Kollégiumból érkeztek, s egy-két-három évig álltak az iskola élén. Az első ismert rektor neve a Series Studiosorum bejegyzései alapján az 1660-ban Szoboszlóra került Nicolaus Apáti, aki 1657-ben írt alá a Kollégium törvényeinek. Szükségesnek tartjuk a partikula valamennyi általunk ismert rektorának, praeceptorának és leány tanítójának a nevét a tárgyalt időszakunk előtt és után is közölni. 30 (3. sz. melléklet.) 1660 és 1848 között 65 rektor állt a szoboszlói partikula élén, akik közül 1792-ig 41-en egyedül látták el feladatukat, a törvénynek aláírt jobb tanulók segítségével. Correctort, ill. praeceptorokat csak 1792-től alkalmazott a Consistorium: először egyet, 1800-tól kettőt, 1807-től már hármat, majd 1818-tól négyet. Alkalmazásuk jelentősen megkönnyítette a rektorok dolgát, hiszen számuk növekedésével egyre több alsóbb osztály tanítása került a praeceptorok kezébe. Érdekes azonban megfigyelnünk, hogy amíg a partikulák jelentős részében viszonylag hosszú ideig, nem ritkán egy évtizedig is működött egy-egy praeceptor, addig Szoboszlón 1792—1848 között huszonnyolcan tanítottak, ugyanezen időszak huszonnégy rektora mellett. Hogy miért, arra választ kaphatunk abból, ha közelebbről megvizsgáljuk a rektorok, praeceptorok életkörülményeit, illetve erkölcsi magatartásukat, tanítási módszerüket. Fizetésüket illetően a díjlevelek tájékoztatnak bennünket. Egymás mellé helyezve a rektorok, majd a praeceptorok díjleveleit szemmel látható a fejlődés. 31 (L. 4. sz. melléklet.) Az adatokat egybevetve — a körülményekhez képest — nem lett volna rossz a rektor bére, 32 de nagy valószínűség szerint soha nem volt olyan év, amikor minden jövedelme befolyt volna. Csaknem minden évben találkozunk olyan feljegyzéssel a Protocollumokban, hogy a rektor kérte a Consistorium segítségét elmaradt bérének kifizetéséhez, vagy maga az egyház fordult a rektorhoz, hogy adják be azoknak a szülőknek a neveit, akik még nem fizették ki a tandíjat. Még 1836-ban is ilyen panaszt olvashatunk a Protocollumban 33 : „panaszolják a tanítók, hogy tanítványaik szüleitől nem tudják fizetésüket beszedni, s így elmegy a kedvük a tanítástól is. Az ilyen gyermekek az iskolából is inkább kimaradnak. A fogyatkozások meg orvoslására, mind a czélirányos nevelés és tudományok virágoztatására" küldöttséget jelöltek ki azzal a feladattal, hogy megfelelő tervet dolgozzanak ki a kérdés végleges megoldására. Fél év múlva a terv el is készült, de a tandíjak befizetése továbbra is hiányos maradt. A fizetések elmaradásával kapcsolatos legkirívóbb esetként említjük, hogy 1814 októberében Csepeli Ferenc leányok tanítója 1810-től kint lévő bérének a beszedését kérte a Consistóriumtól. 34 A fizetés lassú javulása igen szorosan függött az egyház anyagi erejétől, ez 30 A rektorok, praeceptorok, leány tanítók névsorát a Series Studiosorum és a hajdúszoboszlói ref. egyház Protocollumának I— II. kötetéből állítottam össze. 31 A díjlevelek forrása: 1621: TREL: Protocollum Tractus Debr. 1615—55. 420.; 1673: Rátkai Károly: A hajdúszoboszlói partikuláris iskola története (Debrecen, 1918); 1737: u. a.; 1794: Hajdúszoboszlói Protocollum I. köt. 33.; 1801: Protocollum I. 107.; 1820: Protocollum I. 312—13.; 1829: Protocollum II. 42.; Protocollum I. 34.; 107— 113.; 192.; 312—13.; 363—64. 32 Ebben az időszakban igen gyakran változott a pénz elnevezése és értéke is. Magyar forint, német forint, rhénus forint és váltó forint elnevezések váltották egymást. Az inflálódásra pedig jellemző példa, hogy amíg 1777 májusban 1 véka búza 51 dénárba, addig 1800 novemberében már 1 Magyar forint és 2 dénárba került. 33 Protocollum II. 131—32. 34 Protocollum I. 258. 583
