A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Művészettörténet - Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez
velük kapcsolatos publicitás is. A DME inkább megmaradt hazai, debreceni talajon. Ez bizonyos fokig elősegítette azt is, hogy a DME tagjai nehezebben kerültek be az országos áramba, és egy kicsit önmagukba fordulva el is szigetelődtek az Ady Társaságbeli képzőművészekhez képest. Ennek ellenére a DME szervezete és ténykedése rugalmasan alakult és mozgott a helyi lehetőségek és adottságok körében. Dinamikus, nyílt szervezet volt, szemben az Ady Társaság zárt, kislétszámú különálló körével. Az Ady Társaság művészei különösebben nem foglalkoztak fiatal tehetségek támogatásával, felkarolásával. Inkább csak a DME kiállításain feltűnt tehetségeket szerették volna időnként saját soraikba állítani. Ez történt a 30-as évek elején induló fiatal Menyhárt Józseffel is, akit sikeres bemutatkozása után az Ady Társaság meghívott tagjai sorába, noha addig a DME-hez tartozott és az egyesület biztosított számára kiállítási lehetőséget is. Természetesen a DME nem engedte át az Ady Társaságba az általa kinevelt tehetséges fiatal művészt. A két csoport közti tartalmi különbségekre — kommentár nélkül is — nagyon jól rámutat Toroczkai Oszvald egy 1946. augusztus 26-án kelt levelében: „A Műpártoló Egyesületnek tagadhatatlan érdemei vannak Debrecen művészeti múltjában ... Ez az egyesület mindenkor kitartott amellett, hogy minden érdemes festőt, vagy szobrászt tagjai közé felvett. Tehetségkutató kiállításokat is rendezett. Így került tagjai közé Menyhárt József, akit az Ady Társaság csak akkor fogadott el, amikor a Műpártoló kiállításain szerepléseivel feltűnt. Nem akarom kisebbíteni az Ady Társaság érdemeit. Nagyon sokat jelentett Debrecen kulturális életében. Nem tudom, hogy ma képzőművészeti tagjai milyen tevékenységet fejtenek ki, de azt hiszem megmaradt a régi magas színvonalon e téren is." 18 A két egyesület tagjait egymástól elkülönítő, de egyesületükben hasonló elvek kötötték össze. A DME tagjai nem távolodtak el messze a tárgyi világtól. Realista-naturalista, de mindenképp természethű, természetközelibb festészetet műveltek, mint az Ady Társaság művésztagjai. A DME művészeitől idegen volt mindenféle újabb absztraktnak vagy avantgárdé törekvésnek nevezett irányzat. Saját festői problémáik, mondanivalóik kifejezésében ritkán jutottak túl az impresszionizmuson. Képeiken talán inkább a formáknak, testeknek, alakzatoknak jutott fontosabb szerep, mint a színeknek. A DME 1937-ben Képzőművészek és Műpártolók Egyesületére változtatta címét, „hogy ez által is hangsúlyt adjon kettős feladatának: a képzőművészek érdekeinek felkarolása" egyrészt, másrészt pedig „a műpártoló közönség érdeklődésének ébrentartása, s a kettőjük közötti kapcsolat elmélyítése, állandósítása." 19 A DME 40 éves fennállását ünneplő jubileumi kiállításra (1941ben) az Ady Társaság tagjai is kaptak meghívást, így együtt állított ki ismét a korábban nem egy esetben rivalizáló egyesület. Ez a közös szereplés, a kontaktus újbóli megtalálása is bizonyítja, hogy a két egyesület között azért soha nem voltak kibékíthetetlen ellentétek, áthághatatlan szakadékok. Mélyen rejlő teljes elzárkózás nem következett be. Inkább csak felszíni tüneket hordozó különállás. Az Ady Társaság tagjai inkább kísérletező, dinamikusabban változó, az újra fogékonyabb művészek, akiket kísérletező kedvük nem egyszer a legújabb és legmerészebb irányzatokhoz is eljuttatott. Náluk inkább talán a színeknek jutott fontosabb szerep, mint a formáknak. Tagjai általában túljutottak az impresszionizmuson és az expresszionizmus vagy a szecesszió mélyebb nyomait és hatását lehet megfigyelni piktúrájukban. 18 Toroczkai Oszvald levele a Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete debreceni csoportjához. A levél keltezése: Budapest, 1946. augusztus 20. — Irattár, Déri Múzeum. 19 A Képzőművészek és Műpártolók Egyesületének 40 éves jubiláris kiállítása. Debrecen, 1901—1941. (Kiállítás: 1941. november 3—december 8.) Tárgymutató. Az előszót írta: Toroczkay Oszvald, a Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete művészeti igazgatója. 565