A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez

hogy kiállításaikat a Művészházban rendezzék, nem fogadta el, de a Művészház kiállításainak ingyenes látogatásával is anyagi hozzájárulását adja a Művészház működéséhez. A DME-nek testvéregyesülete a Debreceni Képző- és Iparművészeti Egyesület. A Művészház tagjai nem léptek ki a DME soraiból, hanem a Művészház működése idején is részt vesznek a DME kiállításain. Így á két egyesület tevékenysége sok ponton összefonódik. A Művészház egyik legsúlyosabb problémája: önerőből fenntartani magát. Ezt egyrészt a testvéregyesület, a DME-től kapott tagsági díjrésszel oldják meg, másrészt az alapító- és kültagok (Borsos József építész, Medgyessy Ferenc szobrász, Smurák József keramikus stb.) kötelesek voltak bizonyos pénzösszegnek megfelelő értékben egyegy munkájukat a Művészház rendelkezésére bocsátani — tőkenövelés céljából. Ily módon el tudták érni, hogy a DME a rendszeresen kisorsolandó műtárgyakat a Művészháztól vásárolta meg. Ha a kültag rendes taggá, beltaggá akart válni, akkor újabb alkotását kellett az egyesület rendelkezésére bocsátani. Fő különbség a két egyesület között, hogy a Debreceni Képző- és Iparművészeti Egyesület sokkal rugalmasabban, mozgékonyabban szerveződik ebben az időben, mint a DME. A Debreceni Képző- és Iparművészeti Egyesület kapcsolatban állott az Ernst Múzeummal és a haladó Szinyei Merse Pál társasággal is. A Debreceni Képző- és Iparművészeti Egyesület kapcsolatot tartott a Szinyei Társaság egyik fontos pártfogójával, a Képzőművészeti Főiskola akkori prorektorával, Lyka Károly művészettörténésszel is. Lyka egy szép, lelkesítő levélben köszönte meg, hogy meghívták a Művészház nyitó kiállítására, melynek főiskolai teendői miatt nem tudott eleget tenni, de „az új szervezet fejlődése és hatóképessége, komoly céljai felé való törekvése elé bizalommal tekintek" írja, és kéri, „hogy időről időre szívesek legyenek engem tájékoztatni a szervezet fontosabb élet-mozzanatairól".

15 A Művészház állandó kapcsolatban volt és gyakran kapott kiállítási anyagot a Művészek Majolika- és AgyagipariTelepe Hódmezővásárhelyi Részvénytársaságától, melynek alapító művészei és állandó munkatársai voltak: Endre Béla festőművész, Kallós Ede és Pásztor János szobrászművészek, valamint Smurák József keramikus. 1926 végén, 1927 elején a nyíregyházi Bessenyei-körrel rendeztek cserekiállítást. Dienes János alelnök javaslatára kezdte megszervezni a Művészház kiállításait a környékbeli városokban (Hajdúböszörményben, Berettyóújfaluban, Mátészálkán, Hajdúnánáson). Azonban a váltakozó képzőművészeti és karácsonyi iparművészeti kiállítások 2 év után csökkenő érdeklődés mellett folytak. Ha a tárlatok színvonalában lett volna hiba, akkor ugyanazon műtárgyakkal nem értek volna el a fővárosban jelentős sikereket a művészek. Blattner Géza debreceni vonatkozású képeit Párizsban állítja ki ebben az időben. Holló László mesterré avatásával egyidejűleg, egymás után ismerik el Csűrös Béla aktjait, Dienes János portréit, Király Jenő vízfestményeit, G. Szabó Kálmán fametszeteit, Toroczkai Oszvald grafikáit, Sennyei Oláh István rajzait stb. Bizonyos érdektelenség és a Művészház működésében időnként beálló. rövidzárlatok az egyre súlyosbodó gazdasági viszonyokkal magyarázhatók. Annál nagyobb az érdeme a Művészház vezetőségének és a művészeknek, hogy deficites anyagi helyzet mellett is folytatták munkásságukat, és helyet, lehetőséget adtak a szegényebb művésznövendékeknek is az aktiskolában a rajzolásra. „Az egy táborba tömörített iparművészekkel együtt nem engedték elodázni az Iparművészeti Iskola megvalósítását sem. Ezt a kitartó munkát mégsem végezték hiába a művészek, mert csak e módon érhették el azt, hogy a város polgármestere új otthonról és kiállítási helyiségek15 HBmL, X. 57/2. Lyka Károly levele a Debreceni Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete vezetőségének. A levél keltezése: Budapest, 1924. december 2. — A levél teljes szövegét lásd: Sümegi György: A művészház/././. Művészet, 1974/10. 45. 562