A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Tóth András (1858–1929) élete és művészete

„De lásd, ős Debrecenben él s kora-ősz már s roskadt Egy szobrász, kit szerettél s ki nagyokat akart ott és akit meg se láttak, bár választott magyar volt S ki estve, szomorún, most nagyokat borozgat: Az ő fia vagyok, az ő vére és teste S tört lelke jut eszembe, mig könnyel hirdetem Te tört lelked nagyságát, s míg érzem: int nekem S vár rám is egy jövendő, szomorú, boros este .. ."

37 A szobrász 1906 után alig kapott megrendelést. 1910—11-ben még csurrantcseppent valami a széphalmi Kazinczy Lajos mellszobor és a kismarjai Bocskai szobor összegéből.

38 Legutolsó debreceni múve 1914-ben készült rábeszélésre. A debreceni bombamerénylet áldozatairól készített három plakettet. Ugyanakkor tervezte a római katolikus egyház számára Wolafka püspök szobrát. Életnagyságú alakot mintázott főpapi ornátusban. Ez a nagy álló alak már nem valósulhatott meg, a világháború kitörése megakadályozta. Az I. világháború alatt épületdíszítő munkát folytatott. A klinika kerítésére készített dísz vázákat. Olasz hadifoglyok voltak szobrász segédei. Ebből a munkából élt a család, amelyhez Tóth István építész barátja segítette hozzá.

39 Ezt követően haláláig vidéki és debreceni házak díszítésén dolgozott. Minta gyűjteménye volt, például angyalos, napraforgós. Ebből választhatott a megrendelő gipsz-mintát. Ez azonban nem megbízható forrás volt, kellett valami kiegészítés. így előbb az Antalfy könyvkereskedésben dolgozott, majd a Harmathy antikváriumban. A zsibogón vett régi könyveket, Dávidházy segítségével bekötötte, majd két kölcsönkönyvtárat tartott fenn: egyet a leánya városháza alatti pipereboltjában, egyet otthon. Ebből alig folyt be pénz, így kénytelen volt eladni kincseit: néprajzi gyűjteményét, könyveit, régiségeit. Bevilágít a helyzetbe Tóth Árpád Hatvány Lajoshoz írt levele: „...Mellékelek továbbá egy kis hirdetésszöveget... Arról van szó, hogy édesapám, aki a háború óta nem tud keresni, kénytelen megválni jobb időkben szerzett gyűjteményeitől, szép régi magyar könyvtárától és egyéb öreg dolgaitól. Méla akkorddal hadd jegyzem meg —, ez lett volna az örökségem. Szóval most az öreg úr eladja ezeket a dolgokat. A gaz antikváriusok persze nem fizetik meg, az egészért 3400 koronát ígértek, holott apám leltári becslése szerint 12—13 ezer koronát érnek gyűjteményei. Úgy gondoltuk tehát, hogy az újságban kéne hirdetni, így talán kerül valami »hadi« milliomos, aki megfizeti rendes áron is. Nagyon kérem tehát Önt, tétesse be a lapba a hirdetést, s pár hétig kegyeskedjék állandóan közöltetni.. "

w 1918—19-ben az apa kétségbeesett leveleket írt elsőszülött fiának, akitől nem várhatott segítséget, mert állás nélkül volt: „ ... én 58 éves mártír vagyok már.. . elsőszülött drága fiam .... azt szeretném, ha egészséges lennél... nem tudom, lesz-e kenyerünk újig? Húst csak ritkaság (sic!) eszünk, mert pénzünk nincs ... krumpli, paszuly, rántottleves a napi eledelünk, zsírnak valót sem kapunk, csak majdnem bűdön hatósági sózott szalonnát... engem már teljesen megtört a sok nélkülözés .. "

il Csapás csapást követett: Zoltán halála (1915) után Árpád állapota fordult válságosra. A háború alatt Debrecenben élt. Itt találkozott Móricz Zsigmonddal 1916 márciusában, aki így emlékezett vissza a Tóthéknál töltött napra és Tóth Árpádék házára: „Keskeny udvar s valami furcsa, meglepő rekvizitumok. 37 Tóth Árpád egyetemi éveiről részletesen ír és az Ady Endrének című verset közli Kardos László i. m. 38 A Kazinczy mellszobrot reprodukálja a Vasárnapi Űjság 1911. 26. sz. 526. 39 Az utolsó művek adatait és fotóit Tóth Lehel bocsátotta rendelkezésemre (Déri Múzeum Adattára). 40 Közli Kardos László i. m. 41 Az 1918. júl. 3-i, au. 25-i és márc. 10-én kelt leveleket közli Kardos László i. m. 158. és 167. 547