A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Tóth András (1858–1929) élete és művészete

cáfolt.

31 Mindenesetre ez a vélekedés később is tartotta magát: Lyka Károly ennek hatására „egyedülálló esztétikai harakiri"-nek nevezi Tóth András tettét. Mint írta: „A tanács .... pályázatot hirdetett a lebontási műveletre. Csodák csodája: a pályázatból maga Tóth András került ki győztesen".

32 Az 1906-os lapokban ilyen címekkel jelentek meg hírek a szoborról: „A bolygó szabadság szobor", „Hungáriát a lomtárba teszik", „Beolvasztják honvéd szobornak". Az ügy még 1910—1912-ben is gyűrűzött, a budapesti lapok, így a Pesti Napló „A detronizált Szabadság szobor — Egy szobrász kálváriája" címmel írt róla — politikai éllel hangsúlyozva az egykori detronizálás városának tettét.

33 A szobrász keserűen utalt a „klikk uralomra", amikor a szobor fotójának hátsó oldalára ezt írta: „Felállíttatott 1902-ben, leromboltatott az utókor legnagyobb szégyenére Márk Endre és társai által 1906-ban." 1903—04-ben és 1906—07-ben járt Tóth műtermében Somogyi Sándor, akit a Debreceni Első Takarékpénztár taníttatott külföldön. A család bizalmasa lett, de kiutasították.

34 Somogyi — Tóth Lehel szerint — jól adminisztrálta magát: Tóth András ellenségei táborába szegődött. Szinte minden megbízást ő kapott meg, a népszerűsége nőttön nőtt. Ezt a kapcsolatot is érintette Oláh Gábor 1914-ben megjelent regénye, a Szegény magyarok. Hőse Tar Lőrinc szobrász, akit becsapott és túlszárnyalt tanítványa, Szemere Pál. Alakját Somogyi Sándor és Szamolovszky Ödön szobrászok alakjából „gyúrta össze" Oláh Gábor. Hosszasan írt, s nem kis éllel Tóth András, azaz Tar Lőrinc baráti köréről, a Tóth házban zajló mulatásokról.

35 Az igazság az, hogy a szórakozás mellett tartalmas társalgás is folyt Tóth Andrásoknál: nem véletlenül járt ide Zoltai Lajos, id. Kovács János, Ady Endre. Baráti köréhez tartozott a Debreceni Műpártoló Egyesület több művésztagja. Ennek a körnek egyébként alapítótagja volt. Az 1906-os események után egyre inkább visszahúzódott, szárnyaszegetté vált. Nem vett részt a Debreceni Műpártoló Egyesület kiállításain, egyedül Máramarosszigetre küldte el munkáit 1907-ben.

36 Időközben Árpád sorsa bizonytalanná vált. Nem fejezte be egyetemi tanulmányait, hazajött, a Debreceni Független Üjság fizetésnélküli színikritikusa, majd a Debreceni Nagy Üjság kisfizetésű munkatársa lett. Sorsának kilátástalanságát, családjának alkonyát így fogalmazta meg Ady Endréhez írt versében: 31 Tóth András a Debreczen 1906. szeptember 2-i számában nyilatkozott a Bocskaiszobor talapzatának készítéséről. Magát a másoló munkát, az ő rajzai alapján Bona Fortunato kőfaragó készítette. Hír a bontásról a Debreczen című lap 1906. november 1-i számában olvasható. 32 Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón (Budapest, 1954), 32. 33 Pesti Napló, 1910. május 8. 34 A kiutasítás történetét Tóth Lehel így mondta el: egyszer hazajött Tóth és a műteremben találta lányának, Húsnak mellszobrát, akit fedetlen vállal mintázott a 17 éves Somogyi. Tóth András szobrászbunkóval szétverte az agyagkapucot, a fiatal Somogyit elküldte. Később sem engedte gyermekeinek, hogy a „romlott" Somogyival találkozzanak. 35 Ugyancsak Tóth Lehel mondta el a „Szegény magyarok"-ról: a család eltitkolta Tóth előtt Oláh Gábor könyvét. Csonka példányt adtak később Tóthnak, de megvette kölcsönkönyvtára részére. Egyszer összetalálkozott Tóth Oláhval a Simonffy út torkolatánál. „No tanár úr, gratulálok!" — mondta Tóth, kitárva a karját. Nem éreztette, hogy sértődött. 36 Kiállítottta, pl. Gályarab, Pányvavető csikós című műveit Hollósy tanítványai és Szamolovszky Ödön társaságában (közli a Debreceni Függetlenségi Üjság 1907. márc. 29. és ápr. 11.-i száma.) 546