A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Ács Zoltán: Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században

ezt a számot, akkor láthatjuk, hogy a megye lakóinak száma több mint a felére csökkent. Nem csoda, hogy Szabolcs megye minden áron arra törekedett, hogy megakadályozza a szökéseket. 1721-ben pl. katonai executiót helyezett kilátásba Heves megye ellen, „látván helységei romlását és utolsó pusztulását lakosságának Hevesbe történt veszedelmes átköltözése miatt". Mivel ez a fenyegetés nem használt, s a jobbágyok szökése tovább tartott, 1729-ben már az országgyűlés előtt emelt panaszt Heves ellen.

25 A jobbágyok nagyarányú szökését elősegítette, hogy a megyék egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoztak, azaz az egyik kiváltságokat ígért, a másik erőszakkal tiltotta az elköltözést, ti. a megye, a földbirtokos nemesség közhatalmi szervezete még nem heverhette ki a háborús „károkat". A gyakorlatban azért sem tudott erélyesen fellépni a szökések ellen, mert hatalma megszűnt a megye határánál, s maguk a megyék is saját érdekeiket nézték, nem voltak egységes állásponton ebben a kérdésben. Az államhatalom érdeke pedig a külföldi telepítések minél előbbi befejezése volt, ezért érdemben nem is nagyon foglalkozott a megyék panaszaival.

20 Az államhatalom majd csak 1734-ben lép közbe, amikor III. Károly elrendeli, hogy a jobbágyszökét megszüntetése és a parasztok földhöz kötése céljából az átköltöző jobbágy ezután sehol sem kaphat adómentes éveket. A földesurak az uradalmukba költöző jobbágyokat kötelezzék lehetőleg állandó, végleges letelepedésre, ültessék őket telekre. Ez a rendelkezés zárja le majd gyakorlatilag a spontán jobbágy vándorlás korát.

2

' Szabolcsban a jobbágy vándorlás és szökés az 1740-es években térhetett nyugvópontra, ti. 1741-től nem találtunk összeírást a szökött jobbágyokra vonatkozóan a megyei levéltárban, s ha jelentősebb lett volna a jobbágyok elvándorlása, akkor azt bizonyára a korábbi évekhez hasonló alapossággal kimutatták volna. Visszatérve a lélekszám csupán szökések által történt 50%-os visszaeséséhez, két dolgot látszik szükségesnek megemlíteni. Az egyik a lélekszám további fogyatkozása természeti csapások és járványok következtében. Az utóbbira vonatkozólag két adat áll rendelkezésünkre. Az első szerint az 1739/40. évi nagy pestisjárvány a megye 39 helységében megközelítőleg 5000 halálos áldozatot követelt.

28 1751—52-ben ismételten komoly járvány pusztított a megyében. 1752. július 30-án a megye összeírta az előző és azévi pestis áldozatait Szabolcs négy járásában:

29 Bátori járás 1836 fő Dadái járás 166 fő Kisvárdai járás 638 fő Nádudvari járás 300 fő összesen: 2940 fő A járvány legsúlyosabban a bátori járást érintette, összesen 18 települését, majd a kisvárdai következett 14 településsel. Viszonylag enyhe lefolyásúnak tekinthető a dadái és a nádudvari járásokban. Az előbbiben 3, az utóbbiban 6 helységet érintett. Csak e két járványnak közel nyolcezer áldozata volt a megyében, s ha ezt a számot hozzáadjuk az elszököttek számához, akkor bizony erősen lecsökkent a megye lélekszáma. Eddig csak az elköltözötteket és a járványban elhaltakat említettük, mivel róluk állt anyag a rendelkezésünkre. Az elköltözésekkel párhuzamosan természetesen beköltözések is voltak a megyébe. Ezt elsősorban a megült helységek számának a szaporodása jelzi. Sajnos, számadatokkal nem rendelkezünk a be25 Nyakas, i. m. 151—152. 26 Fiigedi Erik: Agrár jellegű szlovák település a török alól felszabadult területen. Agrártörténeti Szemle. VIII. évf. (1966) 3. sz. 318. 27 Soós Imre: Heves megye benépesülése a török hódoltság után (Eger, 1955) 21. 28 Veress, i. m. 168. 29 Pestisben elhalálozottak összeírása. SzSzmL IV/A/1. Acta Fase. No. 242. 1741. 416