A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Ács Zoltán: Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században

költözést illetően. Ezt felderíteni a jövő kutatóinak feladata lesz. Most csupán azt vizsgáljuk, hogy egyes helységeket mikor, milyen idegen etnikum v. felekezet népesített be, s ezzel át is térünk tanulmányunk második fő részére. Szabolcs megye etnikai képének kialakulása a XVIII. században Szabolcs megye etnikai képe annak ellenére, hogy a lakosság túlnyomó többsége magyar maradt, módosult a XVIII. század folyamán. Az idegen etnikumok betelepedési folyamatát nem szabad zártnak képzelnünk. Egy-egy járványos, vagy aszályos év után ismételten felgyorsult a különböző népelemek mozgása, s a legtöbb esetben kitöltötte a járványok okozta űrt. Külön a nemzetiségiekre kiterjedő összeírásokkal nem rendelkezünk a XVIII. századból, s azok az összeírások, amelyek jellegüknél fogva lehetőséget nyújtanak a megközelítő etnikai összetétel felvázolásához, azok is csak a pillanatnyi állapotot tükrözik vissza. Veress összevetette az 1777. és 1778. évi conscriptio animarum adatait, s arra a következtetésre jutott, hogy a megye lakosságának szórványos ki- és bevándorlása a hetvenes években tovább folytatódott, s habár a születési ráta meghaladta a halálozásét, a lélekszám csökkenő tendenciát mutatott.

20 A.z 1780. évi összeírás szerint Szabolcs 128 helységében 68 878 lelket számláltak össze.

31 Az egyes etnikumok egy-egy településen való jelenlétére leginkább a vallási megoszlás alapján következtethetünk. Néhány esetben eligazítást nyújtanak az egyházi anyakönyvek, az anyaegyház megalapításának az ideje. Többségében azonban hiába fordulunk az egyházi anyakönyvekhez. A megyében a többséget alkotó reformátusoknak és a görög katolikusoknak — eltekintve néhány helységtől — csak a XVIII. század második felétől vagy a XIX. század elejétől kezdődően vannak anyakönyveik. Szinte egyértelműen magyarnak kell tekintenünk a megye református lakosait, a római katolikusok többségét és a görög keletiek egy részét. Katolikusok voltak továbbá a betelepült svábok (kivéve Balmazújvárost), a görög katolikusok tekintélyes része rutén és román, míg a luteránusok csaknem kivétel nélkül szlovákok. Rutének Mivel időrendben ők települtek be először, s részben lélekszámuk is jelentős volt, vizsgálódásunkat először velük kezdjük. Az 1715—20. évi országos öszszeírás Acsády Ignác által feldolgozott adatait közismert hiányosságai és pontatlanságai miatt nem tudjuk elfogadni. Egy tekintetben azonban — nevezetesen kitűzött témánk szempontjából — összehasonlítási lehetőséget nyújt. Bár a nemzetiségek megállapítása nem éppen meggyőzően, nevek alapján történt, s a valóságban — mint ahogy Acsády megjegyzi — a lakosság nem volt olyannyira homogén magyar, mint ahogy azt a nevek száma jelzi. Jelen esetben a nemzetiségiek egy-egy településen való térfoglalására vagyunk kíváncsiak, s ez alapján vesszük összehasonlításunk kiindulópontjául az 1720-ban készített megyei öszszeírást,

32 és a már említett Bél Mátyás-féle vármegyeleírást.

33 1720-ban a megye a következő helységekről állította azt, hogy lakói részben vagy egészben rutének: 30 Veress, i. m. 174—175. 31 Borovszky, i. m. 470. 32 Acsády Ignácz: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720—21. (Bp. 1896.) 369. 33 Ld. 15. lbj. 417