A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

1827-ben a szenátus arról is jelentést tett a helytartótanácsnak, hogy „a zsellérek (újsoriak!) vakmerősége annyira ment, hogy a kirendelt esküdtek vizsgálódása szerint majd minden zsellérháznál egy s két lakók is találtattak", átlag évi 14 000 váltóft jövedelemmel; ennek ellenére okt. 27-én mégis arról panaszkodtak, hogy „most is szűkölködve és keservesen élünk s nehezen fizethetjük tartozásainkat". 1828. jún. 25-én a szenátus megállapítja, hogy a hóstáti lakosok „olyan házakat építenek, melybe gyanús és bizonytalan származású embereket fogadnak bé...", erdőt pusztítanak, lopnak, törvénytelen borkiméréseket tartanak, házaikat sűrűn beépítik. Ezek ellenőrzését a kir. biztos is szigorúan megkövetelte. Még összeírni sem lehet őket, mert ilyen alkalmakkor megszöknek „s nagyobb részint a külső szomszéd helyekre elszélednek", de később hozzáteszi, hogy „szegény sorsú s élelmeket két kézi munkájukkal kereső emberek", jelentették 1832-ben.

51 Érdemes volna a foglalkozási ágazatok részletes tagolása, de erre nincs lehetőség. Emiatt jellemzésül megemlítjük, hogy egy 1826. évi jelentés szerint „vannak mesteremberek, spekulánsok, eczet és más naturálékat árulók, akik az általuk készített mesterségbeli míveiket minden heti vásárba a belső városi polgárok között egyenlő engedelem mellett árulják el; nyereségre beszedett javaikat mind benn a városon, mind kívül szabadon eladhatják". De már a XVIII. sz. végén feltűnnek a hóstáton az olyan elnevezésű mesteremberek, mint — egykorú írásmóddal —, gordonos, kesztyűcsináló, esztergáros, hajporcsináló, perecsütő, zsibvásáros, kovácsló cigány, hegedűs cigány, juhász, gulyás, foldozó varga, fonogató, kásás, földhordó, napszámos, rézműves, élettel kapadozó, nádkötő, tapasztó, koppasztó, gyertyamártó asszony, csőregesütő, ételáruló, mezőcsősz, gyolcsáruló, rostáló, téglavető, csürhés, kocsonyaáruló, pipaszársütő, málésütő, pártacsináló, hálókötő, pogácsasütő, vászonáruló, sótörő, hüvelyes kertész, ruhanyomtató, olajos, csutorás, késcsináló, tubákcsináló, kufár, pályinkaáruló, varróasszony, szalonnahentes, csizmadia, éjjeli vigyázó, szolga, mézáruló, vásári szabó, trombitás, méhész, deszkasátortartó, fánksütő, gombos, kenyérsütő, „parichmacher", tobákos, suszter, virslis, vásári főző. Kufárnak akkor a piaci kisebb cikkeket árulót nevezték, adójuk is mindössze 1—1 ft volt, 1805-ben, pl. bélest, perecet, kalácsot stb. árultak, akár a maguk, akár mások készítményeit.

52 A foglalkozások általános ismerete alapján önként felvetődik a kérdés, vajon hogyan érvényesült közöttük a társadalmi mobilitás? Megvolt-e a kiugrás lehetősége; lehet-e szó nemzedéken belüli mozgásról, vagy ha nem, legalább a nemzedékek közötti rétegváltozásról? Figyelemmel lehetne kísérni a lakosság belső vándorlását, a városból történő kiköltözködés jelenségeit, vagy fordítva. Hogyan illeszkedtek bele Debrecen társadalmi életének egészébe, nemcsak a munkamegosztás körén belül, hanem más vonatkozásban is. Volt-e közöttük értelmiségi, vagy kiemelkedően gazdag személyiség? Egyáltalán a polgárság életformáját képviselték-e, vagy megmaradtak még az ő viszonyaik között élő falusi életformában? Milyen volt a hóstáton élő gyermekek iskoláztatása, mert az utcai iskolákba jártak, de vajon milyen arányban? Azokon a helyeken ugyanis még utcaszervezeti iskola sem működött, csak távolabb, közelebb a város központjához. Mindezekre a kérdésekre hosszas kutatás nyomán adatok lennének találhatók, de a feldolgozásuk egyetlen tanulmány keretében nem oldható meg, bármennyire is kívánatos lenne. * * * 51 Uo. és lásd Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen 180. id. határozatot 1827. febr. 27., továbbá IV. A. 1006/1. Prot, commission. 1828. jún. 25., pag. 313. és uo. 1828. dec. 10., pag. 384., valamint Concept 335/1832. dec. 9. 52 HBmL IV. A. 1011/k 116. ftsz Rel. 95/1826. febr. 26. A mesterségek differenciálódásáról uó. IV. A. 1013/11. с különböző köteteit, különösen a 18-tól, majd az 51., 68. köt. V. ö. még Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen i. m. 168—169., 181. 401