A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig
Kétségtelen, hogy az újsoron legnagyobb arányban a napszámosok, kapások éltek, végeredményben olyan személyek, akik munkabér fejében dolgoztak és kenyerüket napról napra keresték. Az összeírások szerint pl. — ha csakis az adófizetőket vesszük figyelembe — 1774-ben a Hatvan-utcában 7 őriőst, 43 kapást, 2 földhordót, 13 napszámost, 4 szekerest mutattak ki más foglalkozások mellett; ugyanott 1816-ban 65 napszámos, 15 fonogató volt a 119 adózó között. 1816-ban az egész hóstátot alapul véve 13 csizmadia, 1 szabó, 3 kötélverő, l-l fazekas, muzsikus, nádkötő, fésűs, kerékj ártó, bodnár, vásári szabó, paplanos, hentes, varga, őrlős, kaptáros, gubacsapó, csősz, nyeregjártó stb. élt, rajtuk kívül 15 napszámos, 3 ács, 2 katona, más foglalkozásúak mellett; 1825-ben az adófizetők 80%-a volt napszámos, kőművessegéd, fonogató. Származási helyük a hajdúvárosok, a bihari falvak. 53 Később a foglalkozások egyre inkább differenciálódtak. Az 1833-ban készített adókivetés idején egyedül a Hatvan-utcában adózók között 4 ács, 2 bodnár, 19 csizmadia, 4 csutorás, 19 fonogató, 19 főkötővarró, 16 gubacsapó, 1 káposztacsináló, 26 piaci árus (kupec), 2 zsibvásáros, 1 szíjjártó, 131 napszámos, 2 kovács, 25 szegény („nyomorult"), 5 varrogató, 3 kapadozó, 1 pártacsináló, 1 kásacsináló, 1 kötélverő élt. Ezeken kívül — most már a feleségek foglalkozását is számbavéve — ugyancsak a Hatvan-utcában 37 téglavetőnek, 18 téglavető legénynek, 16 vályogvetőnek volt háza, s mellettük a vályogvetőben 33 családfő lakóként élt, legnagyobb részük fonó. Egyetlen család sem fizetett telekértékadót, tehát nem számították őket taxásnak, hanem lényegében csak ott élő házbirtokosoknak, akiket ideiglenesnek minősítettek. Foglalkozásuk után azonban adóztak. Az 1836. évi statisztika a vályogvetőben összeírt 98 háztulajdonos között összeírt 68 napszámost, 24 fonót, 3 kufárt, 3 obsitost, tehát lényegében egyetlen vályogvetőt sem. Itt egy új település kezdett kialakulni, amelyet a napi kerestből élők fokozatosan szálltak meg. 1838-tól már nem sorolták fel őket önállóan, hanem a hóstáti utcarenden belül, ahol azonban a taxástelkek száma nem változott; ebből következően lakókként tartózkodhattak a Hatvan-utcában, vagy másutt és munkára jártak ki a szükség szerint. 5 ' 1 Lehetne folytatni a foglalkozási statisztika felsorolását, de ehelyett inkább a forrásokat jelöljük meg, amelyekből a jövő kutatója majd meríthet. 55 Mindenesetre a polgári forradalom után következő években, de már 1849-ben is, a Hatvanutcában a napszámosok száma 80%-osra ugrott, a többi megoszlott a kőművesek, csizmadiák, cselédek, téglavetőmesterek stb. között. 66 Említettük már, hogy a hóstátiak a foglalkozás után adót fizettek még akkor is, ha telkük nem volt, hanem lakókként más házában, vagy az udvarán emelt házakban éltek. Az adózás mértékét adókulcsok szerint az árkon belüliekhez hasonlóan állapították meg. Ha a kereső fiú a szülőknél lakott, önálló adót fizetett; ugyanez volt a helyzet a feleséggel is. Mindezek alapján tehát részt vettek a város kiadásainak fedezésében. 57 Ami a hóstátiak polgárjogi helyzetét illeti, ebben a tekintetben egyáltalán „nem tetszett Debrecen város tanácsának" őket az árkon belüliekkel azonosítani. Sokszor kegyetlen, szinte középkori módszerek érvényesültek a velük való bánásmód tekintetében a városvezetők részéről. Egyszerűen már a telephelyek megállapítása idején, 1774-ben, falusi zsellérnek tekintették őket, telektulajdon nélkülieknek, akik csak házukkal rendelkezhettek, azzal is csupán a tanács hozzájárulása esetén. A polgárjog megszerzésének kérdése mindaddig, amíg az 53 HBmL IV. A. 1013/11. с 20., 50. köt., főként a 306—309. old., valamint IV. A. 1011/k 114. ftsz Rel. 331/1825. ápr. 13., továbbá uo. 67. ftsz Rel. 565/1816. és 1005/3 Prot, commission. 1816. szept. 18. 54 Az adatok a különböző repartitio-knál, IV. A. 1013/11. с 56., 58., 60. 55 Uo. 68. köt. összesítés Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen 315—316. 56 HBmL IV. B. 1109/p 1., az 1849-es összeírásról. Lásd még uo. IV. B. 1113/11. 2. 2. ftsz alatt, minden utcáról. 57 IV. A. 1013/c 17. Repart. V. ö. uo. 21. ftsz, 25., 53. ftsz. 402
