A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

vizsgálások során a tanácsot csak az érdekelte, hogy a házhely kérők „bírnak-e annyi tehetséggel, hogy az újonnan kiszakasztandó taxás telkeken alkalmatos épületeket tétethessenek, mert máris sokan kunyhó csinálásával kecsegtetik ma­gokat", fogalmazta meg az utasítás. 42 A külsősori telekbirtokosokat a tanács sohasem tekintette teljes városi pol­gárjoggal rendelkező személyeknek; ezek egyáltalán nem voltak telektulajdono­sok, csupán taksát fizető birtokosok, amennyiben azon házat építettek. A hóstátiak társadalmi rétegződését életmódjuk, foglalkozási megosztottsá­guk szabályozta. Jogi helyzetüket viszont azok a szabályrendeletek (statútumok) befolyásolták, amelyek a letelepedési engedélyhez kapcsolódtak. A város ügyeibe nem engedték őket beleszólni, a városban egyébként érvényesült viszonylagos demokrácia előnyeit sem élvezhették, sem aktív, sem passzív választójoggal nem rendelkeztek. Komlóssy László szenátor, városi követ egy alkalommal megfogal­mazta, hogy „a demokrácia, ha megpróbáltatott is édes hazánkra nézve, min­denkor bizonyítá a próba, hogy mérges növény vala". És ezt éppen azokban az években juttatta kifejezésre, amikor az országgyűlésen a liberlizmus követel­ményei oly erős hangsúlyt kaptak. 43 Talán ez is hozzájárult, hogy az újsoriak a XIX— XX. sz.-ban а társadalmi mozgások tömegbázisává váltak és a munkás­mozgalom nagy egyéniségeinek hosszú sora került ki közülük később is, amikor a feudális kori település jellege megszűnt. Vitán fölül áll, hogy nem minden külsősori volt szegény. Jognélküliségük és ingatlan tulajdonuk hiánya ellenére kivételesen többen jó módban élhettek. Társadalmi helyzetük és gazdasági állapotuk között sokszor ellentmondás ör­vénylett. Nem volt képviseletük még a nagytanácsban, a Választott Hites Közön­ség soraiban sem, utcaszervezeti önkormányzatukra még utalás sem történt, vi­szont egyeseknek a gazdasági felemelkedés útja zöld jelzést kapott. Házaikat a tilalmak ellenére bérbeadhatták, nemcsak al-, hanem főbérlőket is fogadtak, ke­reskedtek, közvetítettek a falusiak és a városi kereskedők között a hetipiaco­kon stb. A gazdasági állapotra csak néhány adattal kívánunk fényt deríteni. Többek között 1776/1777. években a Hatvan-u. hóstáton Bihari István őrlőnek fejős te­hene, telke, 4 járó lova, lakója volt; Szendrei János kovácsnak 1/2 kapa szőlője, 2 fejős tehene stb. Vagy 1780-ban Kovács Péter juhásznak 58 juha a telken és egyebeken kívül, Nyári Pálnak 69 juha stb.; 1796-ban a Piac-u. Háló Jánosnak 5 lakója után volt házbérjövedelme; Nagy Ferencnek 5 kapa szőlője, 70 juha, 1 tehene stb. Mindnyájan napszámosok voltak. 44 A szenátus is megállapította, hogy „az újsori taxások közül sokan nemesek, vagy a városból költözött polgárok, vagy öregek és tehetetlen özvegyek", tehát életlehetőségeik nagyon változatosaknak tűntek. 1824-ben a szenátus még arról is beszámolt a kir. biztosnak, hogy „mivel az újsori lakosoknak sorsa a városban lakók sorsánál sokkal jobb, mert amazok kvártélyos tartással, sem más közön­séges szolgálatokkal, forspontozásokkal, széna, tégla, fa és efféléknek hordásá­val nem terheltetnek, mint a városban lakók, ... sőt a falusi zselléreknél is ked­vezőbb a helyzetük", ezért indokolt, hogy robottal teljesítsenek szolgálatot. 45 Valódi helyzetüket az alábbi adatsor tárja fel; az adófizetés összege az aláb­biak szerint oszlott meg. 42 Uo. 1011/k 77. ftsz. Rel. 596/1815. púi. 5. A polgárok felfogását Balogh István is­mertette: A debreceni belső legelő és felosztása. Debr. Képes Kalendáriom 1937. évf. 102—103. 43 Komlóssy László szavait lásd Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen i. m. 189— 190. 44 HBmL IV. A. 1004/3. Prot, commission. 1813. dec. 23. pag. 567. és uo. 1826. júl. 30-ból. Lásd még az összeírások, kivetések adatait uo. IV. A. 1013/11. с alatt pl. 1776—1777. évekből, vagy 1780-ból uo. 25. ftsz alatt, 1796-ból uo. 34. ftsz alatt stb. 45 Uo. IV. A. 1004/4. ftsz Prot, commission. 1815. szept. 16. és uo. 1824. okt. 16., dec. 13. V. ö. Komoróczy Gy.: Reformkori Debrecen 179. 399

Next

/
Oldalképek
Tartalom