A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Történelem - Szalay Emőke: Fazekas inasok és legények Debrecenben a XVIII–XIX. században
tendeit kitöltötte. A céhgyűlésén a felnyitott céhláda előtt szabadította fel a mester. A felszabadított inasnak két forintot kellett a céhládába tenni. Ezen a céhgyűlésen az inasnak is jelen kellett lennie, mert kimondja az artikulus, hogy ha a kijelölt órán az inas nem jelenik meg, és ennek helyes okát nem adja, felszabadítják ugyan, de 50 pénz büntetést kell fizetnie/' 7 A felszabadítása után következett a legényi juss megszerzése. Ha az inas legényként akart tovább dolgozni, vagy vándorolni akart, ezt csak akkor tehette, ha a társpohár pénzt letette és a tanuló levelet megszerezte. A társpohár pénz 6 Ft volt, ennek az összegnek a negyede a céhet, többi része pedig a mesterlegények társaságát illette. Letétele után kérhette a tanuló vagy bizonyságlevél kiadását. Ebben a bizonyítványban a céh igazolta, hogy tanulóesztendeit kitöltötte, jámborul viselkedett és a céh felszabadította. A. céh pecsétjével ellátott levélért ismét fizetni kellett a céhmestereknek egy forintot/' 8 Előírta a céhprivilégium, hogy ,,a legény tartozik mesterségben való maga gyakorlásának, épülésének, látásnak, hallásnak okáért külső helyeken egy esztendeig vándorlani, visszajővén ezen városba ismét, egy esztendeig legényül szolgálni."'' 0 Ezt azonban nem követelte meg kizárólagosan a céh, mert ugyanebbe az artikulusba belefoglalták, hogy a vándorlás és a legénykedés egyaránt megváltható hat-hat forinttal. Ha ezt lefizeti, akkor a céh eltekint teljesítésüktől. Ügy tűnik, a vándorlás egy éve a század folyamán megnövekedett. A céh névsorba a feljegyzések között 1798. június 9-én a következőket írták be: „Második kántoron tökélletesen elvégezte a B. Czéh, hogy a mesterlegények ennek utána a vándorlásba 2 esztendőket töltsenek." 50 A két év azután tovább nőtt, a beírásban szereplő 2 számot átjavították 3-ra. A javítás időpontját nem tudjuk, viszont 1810. febr. 20-án ismét foglalkozott a céh a vándorlással. Ekkor azt határozták, hogy a legény külső vándorlásban 3 esztendőt töltsön, majd a városban egy esztendőt, csak ezután állhat be. 51 Országszerte problémák lehettek a legények vándorlásával, mert 1793—1797 között több bejegyzés szerepel a fazekas névsorban, amelyek a vándorlással foglalkoznak. 1797. jan. 6-án írták: „Minthogy felséges királyunk parancsolattja, hogy minden céhekben legyenek tanult emberek, erre nézve szükségesnek találta a mesterlegényeknek a vándorlását." Ezért az „A F. Cosilium végzése szerént a vándorlás keményen parancsoltatván a mesterlegényeknek, míg ezen felsőbb parancsolatnak és a N. Czéh törvényeknek szolgálattyokkal tökélletesen eleget nem tesznek, addig a N. Czéhet a bé vétel eránt ne is terhelyik, mert haszontalan minden instantiajok." 52 A fazekascéh irataiból az inas szegődtetési és szabadítási törvény beírásai alapján sok esetben sikerült megállapítani a tanulóidőt, míg a felszabadítás és a céhbeállás időpontja közötti különbségben benne van a vándorlás ideje. 143 esetben vannak adatok ezekről az időszakaszokról, közülük 34 származik a XVIII. század utolsó két évtizedéből, 109 pedig a XIX. századból. Ezekből azt állapíthatjuk meg, hogy a XVIII. században, illetve már a század végén általában 3 év telt el az inas felszabadítása és a céhbe lépése között. Az előbbi rendelkezések ismeretében ez két év vándorlást és egy év városban töltött időt jelent. A XVIII. században több ízben találkozunk olyan esettel, amikor a felszabadítás évében mesterként szerepel a legény neve a céhnévsorban. Ilyen Csapó János, aki fazekas fiaként 1787-től tanul apjánál, majd 1790-ben szabadították fel, és még ebben az évben be is írták a céhnévsorba.™ Hasonló lehetett Kecskés András esete, aki 47 XVIII. art. Az inas felszabadításárul. 48 XXIX. art. Társ pohárrul, tanuló levélrül. 49 XXX. art. Felszabadult legények vándorlásárul. 50 Fazekas céh névsor, i. m. 58. 51 Fazekas iratok i. m. IX. 8. 3. 1810. febr. 20. 52 Fazekas névsor i. m. 16. 53 Csapó János, Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 7. 362