A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szalay Emőke: Fazekas inasok és legények Debrecenben a XVIII–XIX. században

szintén apjánál tanult, majd apja halála után anyja szabadította fel 1790-ben, és még ebben az évben megtaláljuk a mesterek között. Természetesen lehetséges, hogy ebben az esetben a céh jóindulatának megnyilvánulását láthatjuk.

54 A XIX. században ezzel szemben csak elvétve fordul elő három év különbség a felszabadítás és a céhbelépés között, ami azt jelenti, hogy fokozatosan megnövekedett a legényként töltött idő. Ebben az évszázadban csak 9 esetben találkozunk 3 év különbséggel, 33 alkalommal 4 év múlva lett a legény mester, 51 esetben 5 év, 33 esetben 6 év, 20 esetben 7 év, 13 alkalommal 8 év, 7 alkalommal 9 év. 26 alkalommal pedig 10—20 évig terjedő legényidő után írták a mesternévsorba. A leghosszabb idő 21 év volt. Érdekes, hogy míg a tanulási idő feltűnő hosszúsága jobbára a fazekasok gyermekeinél fordult elő, addig a legényidő náluk általában jobban megközelíti az átlagot. Ez abból a már előbb említett szokásból eredhet, hogy már kisgyermekkorban beíratták a fazekasmesterek fiaikat a céh tilalma ellenére. A XIX. században egyetlen esetben engedik el a vándorlási időt. Tóth István legény az, akinek 1837. ápr. 7-én a kántoros gyűlés foglalkozott az ügyével. Ez a legény a helytartótanácstól kérte, hogy mentse fel a vándorlási idő alól.

00 Míg tehát a XVIII. században még a céh joga volt, hogy eltekintsen bizonyos esetekben a vándorlási idő betartásától, addig a XIX. században ez már csak a helytartótanács engedélyével következhetett be. A céhszokásoknak megfelelően a mesterlegények a századok során legénytársaságokba tömörültek. Bár a céhprivilégiumban történik említés a legények társaságáról, írásos anyag csak a XIX. századból maradt fenn róla. 1823-tól ismerjük a legénytársaság elöljáróinak a névsorát.

56 1823—30. közötti időszakból csak az atyamesterek és a bejárómesterek neve ismeretes. Ezek mind idős emberek voltak. Az atyamester volt minden esetben az idősebb, a bejárómester a fiatalabb, néha csak 1—2 évvel, máskor 10 évvel.

57 1830-tól kezdve öt személyre bővül a tisztségviselők névsora. Az atyamester és bejárómester mellett öreg dékányt, ifjú dékányt és nótáriust is felsorolnak.

58 A dékányok mind legények voltak, közülük néhányat még abban az évben beírtak mesternek. A nótáriusok között több esetben olyan neveket találunk, akiknek később nincs nyoma a céhnévsorban, azaz nem léptek be a fazekascéhbe. Míg e három utóbbi tisztségre általában új embereket választottak minden évben, addig az atyamester és a bejárómester megbízása úgy változott, hogy az előző évi bejárómester a következő évben atyamester lett. 1851-től kezdődően ismét csak ennek a két mesternek a nevét jegyezték fel. Ha megvizsgáljuk azokat, akiket ezekre a tisztségekre választottak, mind tiszteletben álló mesterek voltak, akik munkásságuk során sok inast tanítottak. A társasági elöljárók választása áprilisban történt, nem pedig januárban, mint a céhmestereké. Ez abból tűnik ki, hogy januárban és áprilisban más neveket találunk a felsorolásban. Aki áprilisban feltűnik, az a következő évben még szerepel elöljáróként.

59 1874 januárjából ismerjük az utolsó anyamestert és bejáró mestert. 1876. január 22-én azt jegyezték be, hogy a társaság megszűnt, ezután társulat lett.'" A legénytársaság szervezett keretek között működött. A. mesterlegények az atyamester házánál gyűltek össze és ott tartották üléseiket. Itt történt a számadás is. A legények ügyeivel a céh a deputátus gyűléseken foglalkozott. 54 Kecskés András, Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 7. 55 1837. ápr. 27. Kántoros gyűlés. 56 Legénytársaság irata, HBmL. IX. 8. 8. 57 Pl. Csonka István 1823-ban atyamester 1796-ban lépett be a céhbe, Szekeres János bejárómester 1801-ben, következő évben Jenéi Sámuel 1793, Szekeres János ismét 1801. 1825-ben Szekeres János mellett Végh Mihály 1823. 58 Legények protokolluma IX. 8. 9, 9—10. 59 1835. jan. 16. IX. 8. 4. Lásd a legénytársaság elöljáróinak felsorolását IX. 8. 8. 60 Legénytársaság i. m. 1876. jan. 22. beírás 363