A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

Gerezdes gyöngy általában kis számban fordul elő a sírokban. Sokszor egyetlen egy kerül csak elő, de számuk a négy-öt darabot ritkán haladja meg. Egyetlen esetben (Szeged — Csongrádi út 21. sír) figyelték meg pontos helyüket a síron belül. Ebből nyilvánvaló, hogy az övre függesztett zsinórt díszítették. Az előkelő jazig asszonyok jellemző ékszeranyagát képezik a bordázott arany gyöngyök. A 42 lelőhely közül 14-ből ismerjük őket, de bizonyos, hogy a többi lelőhelyen is előfordultak és számuk is nagyobb lehetett a beszolgáltatott darabokénál. A szkíta korban sima hengerecskék is vannak,

201 de az Elisabet melletti (Don deltája) kurgánból már bordázott változata is előkerült, melyet az V—

IV. századra lehet keltezni.

202 A Berezsnovszka (Volga bal partja) mellett folyó II. (1954—1955. évi) ásatás 57. kurgánjában két sírt találtak. Az 1. sír téglaalap alakú gödrében átlósan feküdt a női váz. Nyakán olyan gyöngysor volt, mely váltakozva sötétkék üveggyöngyökből, ötlevelű rozettákból, virág alakú (nálunk ismeretlen) aranydíszből és 9 aranygyöngyből állott.

203 Az i. e. I. és i. sz. II. század közé keltezhető halmok anyaga általában gazdagabb ugyan a magyarországi síroknál, de egyúttal fontos párhuzamokat is nyújt. Arany és gyöngyök váltakozása a nyakláncon más hellenisztikus területen is ismeretes.

204 Az I. században gyöngyöket fűznek az aranynyakláncra.

205 Talán erre a korra keltezhető Tanaisz 68. sírjának 38 arangyöngye is.

200 Több ízben említettük már a Zavitne faluban (Bahcsiszeráj közelében) az Aluna folyó partján feltárt 209 sírt, melyekből számos, minket közelről érdeklő, lelet került elő. A szoros összetartozást az aranygyöngyök tovább erősítik.

207 A temetkezés az i. sz. I—

III. század közé keltezhető. I—

II. századi egy keresi darab.

208 Általában megállapítható, hogy Dél-Olaszországban ebben az időben tűntek fel az arany gyöngyök és széltében elterjedtek.

209 Egy kherszonézoszi nyaklánc aranygyöngyeinek közepén külön fül szolgál a felakasztásra. Közöttük levél formájú csüngők lógnak.

210 Hazai kutatásunk eddig azokat a lelőhelyeket tartotta a legkorábbinak, melyekben késő kelta fibula volt, vagy amelyekben egyáltalán nem volt fibula.

211 Az utóbbi álláspont tarthatatlan, mert fibulát előző szálláshelyükről is hozhattak magukkal a jazigok, hiszen ott, ha nem is nagy számban, de előkerülnek. A hozzánk szorosan kapcsolódó Zavitne melletti temetőből több is került elő.

212 Az I. század vége felé, még inkább a II. századtól kezdve már Pannónia területéről áramlott ide a római áru.

213 A fibulákkal történő keltezés ettől kezdve már szilárdabb alapokon nyugszik.

214 Az általunk vizsgált anyagban hét lelőhelyről (Gyulavarsánd, MezőcsátHörcsögös, Nagykörű, örvény, Jászberény?. Kiskőrös-Csukástó, Maklár) isme201 Maculevics 51., 9. t. 202 Miller, A. A.: Raszkopka v rajone drevnjavo Tomoiasza. IIAK 35 (1910) 96—97. 203 Szinicin J. V.; Drevnie pamjatniki u nizovjach Eruszlana (po raszkopkam 1954— 1955 gg.) MIA 78 57—59. 162., 21. t. 3. 204 Hoffmann

—Davidson 47. 205 Pfeiler 15. 206 Selov 29—30. 17. t. 3. 207 Bogdanova 101—104., 5. ábra 12. 208 Cedik 200., No. 34. 209 Ondrejova 60., VI. t. 11. 210 Belov 121., 11. ábra 2. 211 Mócsy 115. 212 Bogdanova 101—104. 213 Gabler Dénes: Terra sigilláták a Kelet-Pannoniával szomszédos Barbaricumban. Arch. Ért. 95 (1968) 236. 214 Kovrig Ilona: A császárkori fibulák fő formái Pannóniában. Diss. Pann. II. 4. (Budapest, 1937) — Patek Erzsébet: A pannónia fibulatípusok elterjedése és eredete. Diss. Pann. II. 19. (Budapest, 1942). 33S