A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
rünk fibulát. A jászberényi példány igen töredékes, még az sem biztos, hogy fibula része. A makiárit pedig csak leírásból ismerjük. Meglehetősen kevés tehát a fibulák száma, pedig a II. századtól kezdve már Pannóniából is beszerezhették volna. Úgy tűnik, viselése nem volt általánosan elterjedve a jazigoknál. Nyakperec kizárólag a II. periódusba sorolt lelőhelyeken (Füzesabony, Káposztásmegyer, Szánk) került elő. Mindhárom példány teljesen körülfogja a nyakat. A III. században gyakori — nyilván a fémszegénység miatt — a félkörös típus, mely csak elöl díszíti a nyakat. A gyűrű még nagyobb ritkaság (Békéscsaba, Jászberény) és kizárólag igen gazdag leletegyüttesekből ismeretes. Dél-Oroszországban sem tartozik a gyakori leletek közé. Egy Keres környéki igen gazdag gyereksírból egy gyűrű is előkerült, más leletek (nyakperec, karperec, függő, levélalakú dísz, füles fémkorsó) társaságában, melyeket az I. és II. század fordulójára keltez a feldolgozó. 215 Az Azovi-tenger partján fekvő Szemenovka falu (krími terület) közelében 5 kőpakolásos sírt tártak fel. 216 A 2. sírban három gyűrű (közöttük egy gemmás) feküdt. A sír az I. sz. második és a II. század első fele közé keltezhető a fibula alapján. 217 A magyarországi gyűrűk divatja is nagyjából ilyen időhatárok között mozog. Egy Gallatisban (Románia) talált római szarkofág gemmás aranygyűrűje tovább erősíti ezt a meghatározást, mert a leletet Faustina senior két, 141-ben vert, érme keltezi. 218 A fülbevaló, arany gyöngy és csüngő mellett a rozetta az a jellegzetes lelet, melyről a korai jazig emlékanyagot első látásra föl lehet ismerni. A 42 lelőhely közül tizenegyből került elő rozetta. Több változata ismeretes. 1. Valamennyi közül a négylevelű fordul elő a leggyakrabban (Eger vidéke, Kelebia, Kiskunfélegyháza, Monor, Pusztamonostor, Tenk, Füzesabony). Alakjuk nagyjából azonos, de vannak köztük nyúlánkabb, kecsesebb szirmúak (Eger vidéke), és vaskosabb, durvább (Kelebia, Kiskunfélegyháza) példányok, sőt a kettő keveredése is előfordul (Monor). A füzesabonyi darabok (VIII. 16—17.) kis szirmukkal és nagy átmérőjű belső kidudorodásukkal elütnek a többitől. Hasonló technikával és rendeltetéssel készült szirmokat már a szkíta kortól kezdve ismerünk. 21 ' J Néha férfisírból kerülnek elő. Ukrajna területén a szkíta-szarmata korszakban tovább él viseletük. 220 A Nimfeja mellett fekvő kurgánok már rég felkeltették a régészek érdeklődését. Az 1867-ben folytatott ásatásból azonban, a kor szokásához híven, csak a rangos, mutatós leleteket tették el. Aranygyűrűk, gombok, fülbevalók mellett 8 darab rozetta is ránk maradt. Az utóbbiak préseltek, a magyarországiaknál finomabb kidolgozásúak. Keltezésük nehéz, minden esetre késő antik készítmények. 021 Baksz falu mellett (Glázkovka közelében) 4 darab rozetta került elő. Korukat nem határozta meg közlőjük, de arról beszél, hogy a közelben i. sz. I. századi cserepek hevernek. 222 A Szaga község mellett talált leletekben (csat, rekeszzománcos szíjvég és keskeny lemezek) 4 darab négyszirmú rozetta van. Az együttes a III. századra keltezhető, a rozetták tehát a hunkorig tovább élnek. 22:! 2. Hatlevelű rozetta négy lelőhelyen van (Eger vidéke, Szolnok, Kiskőrös — Vágóhíd, Tárnáméra). Érdekes, hogy előfordulási gyakoriságukat tekintve DélOroszországban is a második helyen állnak. Kherszonézoszi sírokból többet is 215 Csusztova 239—242., 9. t. baloldali kép. 216 Kruglova, I. I.: Pozneanticsnie poszelenija Boszpora beregu Azovszkovo Mórja. SzA 25 (1956) 247. 217 Szimonovics, Z. A.: Fibuli neapolja Szkifszkovo. SzA 1963. 146., 3. rajz. 218 'Radulescu—Coman—Stavru 263—264. 219 Terenozskin, O. J.: Kurgan bilja Sz. Glevacha. AK 9 (1954) 89., I. t. 9. 220 Anochin, V. O.—Bileckij, A. O.—Szlavin, L. M.—Terenozskin, O. J.: Archeologija Ukrainszkij R. С R. Kiev, 1971. II. 206—208., 60. t. 1—6. 221 Szilanteva, L. F.: Nekropolj Nimfeja. MIA 69 (1959) 5—7., 2. t. 1. 222 Veszelov 233—234., 10. t. 1. 223 Posta 493—494., 272. ábra. 337
