A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes-Ártánd Nagyfarkasdombon
rülfolyt terület, melyet sziget-пек említenek (cum insulam sibi adiacenti), amikor Ártándot 1075-ben I. Géza a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. 76 Ezen a területen évszázadokon át fontos útvonal húzódott. Az Árpád-korban is egyik Váradról kiinduló út Bors előtt haladt át a Kutas-éren, Borstól egyik ága ÉK-i irányban Zomlin felé, a másik ága Ártándon és Keresztesen át Peterd felé tartott. 77 A terepviszonyokat — a domborzati és vízrajzi helyzet — ismerve, bizonyos, hogy ez az út járt volt már a császárkorban. Az utak védelme, a kereskedők biztonságának megteremtése érdeke volt Rómának. A szarmata földön átvezető utak biztosítását katonai szempontok is aláhúzták. Ez volt ugyanis a legrövidebb út a két provincia, Pannónia és Dacia között. A mi megyénk területén keresztülvezető út Aquincumból indult ki, 78 és Debrecenig jelzik azt az előkerült leletek. Debrecentől a császárkori kereskedelmi útvonal szétágazik. Az egyik ága észak felé tart (Hajdúböszörmény-Téglagyár, HajdúböszörményErdős tanya, Hajdúvid-Lenin u., Hajdúdorog, Hajdúnánás), másik ága dél felé (Derecske) vezet a fentebb említett, az Árpád-korban is használt Bors melletti átkelőhely felé. Az utak mellett a római importáruk (Hajdúdorog = terra sigillata-westerndorfi, 79 Hajdúböszörmény-Erdőstanya = kos alakú áldozata edény, 80 Hajdúvid-Lenin u. = amphora, 81 Ebes-Bekötőút — szarmata telep, 82 DebrecenSzoboszlói út = mázas római edény, 83 Derecske-Téglagyár = terra sigillata, 84 Derecske-Bernát-tag = denarius-Commodus Aurelius, 85 Ártánd-Zomlin = terra sigillata, 86 Berekböszörmény-Páldomb = téglaszínű pikkely esdi szű amphoradugó 87 ) a meglevő igen élénk kereskedelmi tevékenységet jelzik. A felsorolt lelőhelyek egy egységes és nagy lélekszámú lakosságot jeleznek kutatásaink alapján a II. század második felében s a III. században a megye területén. A sokirányú gazdasági függőség volt az oka az állandó feszültségnek a barbárok földjén. Róma ugyanis az évi járandóságok visszatartásával, a határállomások lezárásával rendszabályozta meg őket. Amikor a gazdasági helyzet a szarmatáknál rosszabbodott (természeti csapás, rossz termés, évjáradék csökkentése miatt), kirobbant az első feszültség. 88 Marcus Aurelius alatt engedélyt kaptak a roxolánokkal való kereskedelemre, ez enyhített a feszültségen. A források közvetlenül nem bizonyítják, de elképzelhető új törzs, a roxolánok egy részének beszivárgása az Alföldre. 89 A Derecske-Bernát-tagban leletmentett sírok, az ott előkerült érme (a verési év 192.), a sírokban megfigyelt temetkezési szokás (diagonális fektetés) arra enged következtetni, hogy roxolánok is temekeztek ebbe a temetőbe. Dacia kiürítése után a germán nyomás miatt a szarmaták a pannóniai limest 76 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza A—Cs. (Budapest, 1966) 595. 77 Árpádkori utakra lásd: Györffy i. m. térképmelléklet: Bihar megye a XIV. század elejéig. 78 Ballá Lajos—Tóth István: Adatok Pannónia és Dacia kapcsolataihoz. DMÉ 1966— 67 (1968) 125. — Fitz i. m. Alba Regia IV—V uo. 79 Gabler i. m. AÉ 95/1968/217—218 80 Magyar Ibolya=M. Nepper Ibolya: Kos alakú áldozati edény. Élet és Tudomány XXXII. évf. 25. szám (1977. VI. 24.) 794. 81 M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1969—1971 (Leletkataszter) DMÉ 1971 (1972) 47. 82 M. Nepper—Sz. Máthé i. m. DMÉ 1971 (1972) 39. 83 Ltsz: IV 1948. 23. 1. 84 Gabler i. m. AÉ 95/1968/217. 85 M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972—1976 (Leletkataszter DMÉ 197 (1978) 184. 86 Publikálatlan, II. század második harmada. 87 Publikálatlan. 88 Fitz Jenő: Pannonién und die Klientel Staaten an der Donau. Alba Regia IV — V. (1963—64) 80—83. 89 Ballá Lajos: Dacia az utolsó Antoninusok idején (161—192) BMÉ I (Berettyóújfalu, 1976) 41. 238
