A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes-Ártánd Nagyfarkasdombon

ostromolják, hogy kicsikarják Róma katonai segítségét vagy beengedjék őket a birodalomba. Egyes csoportoknak ez sikerült is. A szarmata háborúk 289—290, 292, 294, majd 299-ben, s még három ízben 305-ig a szarmaták elleni hadi vagy diplomáciai sikerek jegyében történnek. Telepünk a Rómával való szerződéses kapcsolat erősebbé tétele idején — a Csörsz árok építésekor — még él. Hogy erre pontosan mikor került sor, dolgozatomban már előzőleg kitértem. Létrehozásának értelmét és a korábbi datálás érveit Mócsy A. kifejtette.

90 Annyi bizonyos, építésekor Róma szavatolta ezt a határt a szarmaták-germánok (vandálok, gepidák, gótok) között. 330 körül azonban már germánok laknak a Csörsz árkon belül. 332-ben a gótokat „szarmata földön" verik meg, tehát ott, amely 294-ben még a szarmatáké volt. A határt gepidák és szarmaták között észak felé a IV. század közepén a Sebes-Körös jelzi. 91 Telepünk ekkor már elpusztult, ezt bizonyítja az is, hogy egyáltalán nem került elő IV. századra jellemző kései szarmata kerámia. Az első gepida sírokat is ekkor temethették a Kisfarkasdombba, majd valamivel később a Nagyfarkasdomb is a gepidák temetkezőhelyéül szolgált. 90 Mócsy András: A római barbár szomszédság utolsó évszázada hazánk területén. Cumania I (1972) 94—97. 91 Soproni i. m. AÉ 96/1969/47. 239