A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

3 b kép fajta törőt is alkalmaztak, ott a szorosabban illeszkedő, finomabb eszközzel.

28 Ez már sokkal egyszerűbb, könnyebb művelet volt, mint az első törés. Általában egy napos délelőttön az egész munkát el is végezték. A tilolással megtisztított kendert 2—4 markot kitevő nagyobb csomókba kötötték össze úgy, hogy mindkét végére csomót kötöttek. Egy ilyen csomót fejszösz-nek, fűszösz-nek mondtak. 12 vagy 24 fejet szintén egybekötöttek s ezt kitá-nak nevezték. A kita kender már olyan mértékegység volt, amiből ki tudták számítani a várható fonal mennyiségét. A kitába kötött kendert további feldolgozásig száraz helyen, legtöbbször a padláson, szegre akasztva tárolták. A töréssel, tilolással kb. egy időben került sor a magkender begyűjtésére és kiverésére. A magnak való kendert rendszerint a kukoricatábla szélén szegélynövényként termesztették, vagy a kendertábla szélén, a fejlettebb magvas töveket a nyüvéskor meghagyták magnyerés céljára. A kendermag kb. szeptember elejére érik meg. Ekkorra a száruk is annyira megvastagodott, hogy már nem 28 Hasonlóan, mint a Szatmár—Bereg-i részeken. Babus, 1957. 225; A tiló-töro terminológia kérdésében a szakirodalom nem egyértelmű. Ezért is Szolnoky mindkét általunk jelölt eszközre a tiló szakterminológiát javasolja. Szolnoky, 1972. 43—97. Mi itt ragaszkodunk a táji elnevezésekhez. 270