A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban
1. kép. 18—30 kévét raktak, de itt a kévék számának nem volt olyan szigorú szabálya, mint a gabonakeresztek esetében. Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a kenderből ott is, ahol volt dézsma, azt nem kévékben, hanem feldolgozott állapotban kellett szolgáltatni. Áztatás A nyüvést követő napokban került sor az áztatásra. A sárréti, dél-bihari, Tisza melléki falvakban a legutóbbi időkig találtak olyan zárt, mocsári eredetű, vagy holt folyómeder maradványt, ahol lehetett áztatni. Korábban a folyókban, a Tiszában, Körösökben, Berettyóban, a Kalló érben, a Nagy Érben és más helyeken is áztattak, de ezt már a múlt század első felében tiltották, mert a kenderben levő mérgező anyagoktól a halak elpusztultak. Kitűnő áztató tavak voltak a nyírvidéki lágyvizű sziksós tavak is. 10 Ahol erre a célra alkalmas természetes vizeket nem találtak, ott igyekeztek mesterséges áztatókat létrehozni. Erre a célra legalkalmasabbak a faluk mellett évszázadok során kialakult vályogvető gödrök voltak, ha ennek lefolyását elzárták s mesterséges úton nyert (artézi kút), vagy természetes patakok vizét belevezették. Gáborjánban az 1930-as években egy bővizű artézi kút segítségével építettek egy viszonylag korszerű kenderáztatót, melyet ebben az időben 15—20 km-es körzetből is felkerestek, holott itt az áztatásért némi bért kellett a községnek fizetni. 1 ' Különben a jó áztatókat messze földről is felkeresték. 16 A kérdéskör legalaposabb kutatója Szolnoky Lajos 1958-ban megjelent munkájában (Szolnoky, 1958. 105—131), majd 1972-ben megjelent monográfiájában (i. m. 22—42) a sárréti mocsármaradványokat és a nyíri sós tavakat az áztatóvizek közt nem említi, pedig ezeknek megyénkben igen nagy fontossága volt. 17 Itt a 150 cm mély, az artézi kútból származó langyos vízben előre beépített tartóoszlopok voltak, melyeket felülről lezárható csapófák kötöttek össze. Így nem kellett a kendert sárral terhelni, hanem ezekkel a fákkal nyomták le a víz alá s ezekkel rögzítették. Ezek a műszakilag megtervezett, vaskarikákkal rögzített csapófák nem azonosak a népi kampós fás leszorítással. Vö. Szolnoky, 1972. 33. 265
