A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Néprajz - Varga Gyula: A kender termesztése és feldolgozása Hajdú-Biharban

vékony, de elég hosszúszárú kender volt legalkalmasabb.

10 A kenderszálak minősége, a szálak finomsága nagyban függött a talajtól. Ezért történhetett meg, hogy a határoknak erre a célra legjobban megfelelő részét kivonták a fordulórendszerből s ott minden évben kenderparcellákat osztottak. A kenderföld előkészítésére különös gondot fordítottak. A bihari részek fekete, agyagos földjét legtöbb helyen baromfitrágyával tárgyázták. A homokos nyírségi falvakban jó érett istállótrágyát alkalmaztak. A disznó-, lótrágyát sehol sem tartották alkalmasnak, mert „attól zöldnek maradt a kender szála, nem lehet szépen kifehéríteni" (Fülöp). A földet jó mélyen szántották, sok helyen kétszer is, ősszel meg tavasszal. Egyes helyeken még az 1940-es években is ásóval művelték meg a földet (Nyíradony, Nyíracsád, Fülöp). Igen nagy gondot fordítottak a rögök elaprózására, a talaj simítására. A lazább talajokon, jobb munka mellett

11 elegendő volt а boronálás (Biharban berenálás), a kötöttebb talajokon hengerezni is kellett s végül tövisboronával (tövisberena) simították el a talajt. A még így is megmaradó kisebb rögöket kapa fokával verték szét. A szép munkáért a legaprólékosabb kézimunkát se sajnálták. A kendermagot mindig kézzel szórták el. Egyesek vetőzsákot akasztottak a nyakukba, mások egyszerűen szakajtó kosárból vagy vetőabroszból vetettek. A vetés sűrűségét nagy tapasztalattal állapították meg, hiszen azon később már nem módosíthattak (nem úgy, mint a kapás növényeknél). „Olyan sűrűn kell vetni, hogy a tehén felnyalhassa" — mondták Konyáron. A túl sűrűn vetett kender nem nőtt meg elég magasra, a ritka vetés után vastag, bördős lett a kender szára és rossz minőségű rostot adott. Egy-két szakajtókosár, illetve fél véka maggal akkora területet be lehetett vetni, amiből 200—300 kéve kender termett, amely feldolgozása egy évre elegendő munkát adott a családnak. A jól megművelt földre elszórt magot legtöbb helyen boronával, a gondosabbak gereblyével takarták be a földbe. Nagylétán, Monostorpályiban a kendert kapával vetették. A megművelt földön kapával kis barázdát húztak, ebbe szórták a magot s azt a következő barázdával betakarták. Kötegyánban (jelenleg Békés megye) ún. utálló gereblyével kis barázdákat húztak a földön s ezekbe a kis barázdákba pergették a kendermagot, 100 Q^ölbe 8 kg-ot számolva. A sorok így 15—20 cm-re kerültek egymástól, de az átlagos tőtávolság itt is kb. 15 cm lehetett. Jól kellett ügyelni arra, hogy ne maradjanak magok a föld felszínén, mert ezek nyomán a madarak a földből is jobban kikaparták az elvetett kendermagot. A vetés május elején történt, lehetőleg eső után, amikor elég nedves volt a föld a mag csírázásához. A kötött talajú Sápon vetés után hamuval szórták be a földet, hogy könnyebb legyen majd nyűni. A kendervetés egyetlen veszedelme a madár volt, ezért vetés után madárijesztőket raktak a földre. Ez lehetett fára kikötött döglött varjú, rongyokba öltöztetett emberalak, vagy egyszerű lógólibegő rongydarabok, melyektől a madarak féltek. Egyes nyíri falukban idős emberek hallottak még arról a hiedelemről, hogy nem eszi ki a madár a magot, 10 A túlságosan alacsony kenderre azt mondták: „rövid gatya lesz belőle". Mondták azt is, hogy azért nem nőtt meg a kender, mert valaki a kikelés után kinevette. Mivel a legjobb minőségű szösz nyeréshez magas, de vékony szálú kenderre van szükség, egyesek vetés után feldobták magasra a vetőzsákot mondván: „ilyen magasra nőjön a kender!" Görbeházán vetés után magasra ugrottak. Nagylétán lisztes kötőből, Monostorpályiban, Püspökladányban fehér kendőből vetettek, hogy fehér legyen a fonal. Monostorpályiban asszonykötőből is vetettek, mert szerintük így vékonyszálú lett a kender, és több lett a virágos kender. 11 „Jó munka" van a földön, ha a talaj érett, vagyis omlós, porhanyós. Ez akkor következik be, ha a jól végzett munkálatok és a kedvező időjárás hatására a talajbaktériumok jól elszaporodnak a talajban. Ilyenkor egyenletes a kelés és szépen fejlődik a kender. 263