A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Történelem - Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története
„erős parancsolatot" küldött a városi tanácsnak, hogy „egy sebes katonát is bé ne bocsássanak a városba, ételt, szállást senki nekik ne adjon, se ne gyógyitsák, mert karóba fognak meg száradni". 10 A tanács kihirdette a rendeletet és még ez év végén a borbélyok városban végzendő munkájának megkönnyítésére, felmentette őket az utcakapitányi és tizedesi teendők végzése alól." Ügy látszik, ez a felmentés időközben feledésbe merült, mert 1702-ben a borbélyok újra kérték a tanácsot, hogy a korábbi rendelkezést erősítsék meg, már csak azért is, mert nagyon sok szegény beteget ingyen gyógyítanak. Komáromi Csipkés György főbíró azzal az utasítással adta ki a felmentést, hogy a borbélyok „magokat jól viseljék s józanon a patiensekhez szorgalmatosan hozzá lássanak". 12 A sebgyógyító céhnek egészen 1708-ig nem volt olyan könyve, amelybe az új mesterek nevét feljegyezhették volna, ezért január 6-án beállási könyvet készíttettek. A díszkötéssel ellátott könyv színes címlapján ovális keretben láthatók a sebgyógyítók szerszámai: felül borbélytál, két oldalt orvosi műszereket tartalmazó bőr táskák, tégelyek, alul sziké és olló. A beállási könyvből azt is megtudjuk, hogy 1708-ban hat mester volt a céhben. 13 Láttuk, hogy 1676-ban még tizenegy sebgyógyító dolgozott Debrecenben, akiknek a száma 1708-ra hatra csökkent, ami a mesterség visszafejlődéséről tanúskodik, illetve azt mutatja, hogy a borbélyság nem volt valami jövedelmező foglalkozás. Ezzel magyarázható, hogy a sebgyógyítók vidékre is kimentek, sőt a gyógyszerekkel kereskedni kezdtek. Ezt megakadályozandó a tanács csak azzal a kikötéssel erősítette meg 1713-ban az utcakapitányi, tizedesi szolgálat alóli felmentésüket, hogy a „kereskedésiül s kijárástul magukat meg ójják". 1 '' Ezt a tilalmat nyilván nem ötletszerűen adta ki a tanács, hanem a városi patikus kérésére. Debrecenben 1701 áprilisában megnyílt az első gyógyszertár, amelynek felügyeletére a tanács inspektorokat nevezett ki. A város tulajdonában levő patika üzleti forgalmát rontották a gyógyszerekkel kereskedő borbélyok, ezzel magyarázható tehát a tanácsi határozat tiltó rendelkezése. и Az 1676-ban kiadott céhszabályzat 1736-ig volt érvényben a sebgyógyító céhnél. Ez év január 26-án 32 pontból álló új törvényt adott ki számukra III. Károly magyar király. A céh életét szabályozó általános jellegű cikkelyek közül csak a lényeges pontokat emeljük ki. A 8. artikulus a céhbe állás módozatait tartalmazza és előírja, hogy a legény köteles bizonyítványt felmutatni, hogy hol és melyik mesternél tanult. Belépése előtt egy aranyat tett a céhládába és el kellett készítenie „a remek flastrumokat", melyek a következőkből állottak: 1. Deachylon magnum cum Gummis Filii Zachariae. 2. Deachylon rubrum camphoratum. 3. Emplastrum de Meliloto. 4. Emplastrum Citrinum. 5. Ungventum de Althea. 6. Ungventum Aegyiptiacum. Ha a gyógyszerek nem voltak tökéletesek, a hibát a céh által meghatározott pénzösszeggel pótolhatta a legény. Mesterváltság címén 25,— Ft-ot fizetett az új mester és a tanács engedélyével műhelyt nyithatott, a medencét, vagyis a cégért kitehette és köteles volt a főbírót két icce „jó kánforos rósa vizzel" megajándékozni. A 14. artikulus elrendeli, hogy Debrecenben csak kilenc borbélymester működhet! A numerus clausus bevezetését azzal indokolták, hogy a sebgyógyító 10 HBmL. Városi tanács jkv. 1622. jún. 8. határozat. 11 HBmL. Városi tanács jkv. 1662. dec. 14. határozat. 12 Koll. Kvt. R. 750. b. 4. sz. 13 Koll. Kvt. R. 750. a. 6. sz. 14 Koll. Kvt. R. 750. b. sz. 15 Benkő Ferenc: Debrecen gyógyszertárai a XVIII. században. — Déri Múzeum Évkönyve. 1976. 92. 138
