A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Recusantes provinciales in Dacia
etc.) 67 együtt — kétségkívül nem kis mértékben befolyásolták Dacia belső viszonyainak alakulását Commodus uralkodása alatt, s közrejátszhattak a vita Commodi 13, 5. által említett recusatio, ill. a bellum kirobbanásában. Fentebb talán sikerült valószínűsítenünk, hogy a tartomány lakosságának biztonságát fenyegető népmozgalmak Daciában általában különös erővel hatottak a társadalomra, felerősítve a problémákat és feszültségeket. Ha ez az összefüggés ez esetben is fennállt, úgy a dáciai lázadás valószínűleg Commodus uralkodásának korai időszakára tehető. 08 A dáciai feliratos anyagban mindössze néhány felirat utalhat a belső helyzet bizonytalanságára, 09 közülök is talán leginkább egy Victoriae Commodi dedikált kőemlék Ampelumból. A feliratot már J.M.Heer a szóbanforgó recusatioval hozta feltételesen kapcsolatba. 70 Az a körülmény, hogy a dáciai provinciálisok lázadását — hasonlóan a germániai felkeléshez — bellum-nák vélhetjük, egybevág a felirat dedikációjával, amely kétségkívül szabályos háborúra utal. Nem érdektelen az sem, hogy a kőemlék Ampelumban került elő: mint láttuk, a 160-as évek 2. felében éppen az Erdélyi Érchegység aranybányáinak körzetében tételezhető fel jelentős népmozgalom, ill. lázadás. Figyelmet érdemel még Commodus aktív dáciai urbanizáló politikája: tőle kapott colonia rangot a polgárváros Apulumban (korábban municipium Aurelium), Napoca (municipium Aelium), s talán ekkor lett városi rangú település Ampelum. 71 Valószínű, hogy Commodustól nyerte el — esetleg a rangemelkedéssel egyidőben — a ius Italicum-ot a colonia Apulensis és a colonia Napocensis. 72 Fennáll a lehetősége annak, hogy Commodus alatt kapott városi autonómiát Dierna, valamint Malva is. 73 Joggal felvethető: azok a kedvezmények, amelyeket a kormányzat az urbanizációt előmozdító intézkedések keretében nyújtott, a tartomány megrendült belső helyzetének megszilárdítását célozták. E. Ritterling 1 * felvetette, hogy a Potaissaban állomásozó legio V Macedonica pia fidelis, ill. pia constans jelzőit a vC 13, 5. által megörökített lázadás kapcsán, ekkor tanúsított helytállásáért kapta. 75 Bár a lehetőség nem zárható ki, mégis lehetséges, hogy a jelzőket Septimius Severustól nyerte el a legio, tekintve, hogy a legkorábbi datálható felirat, amelyen megjelennek 195-ből való. 7 " 4. Jóllehet előbbi fejtegetéseink számos fel tevésszerű elemet tartalmaznak, azt talán mégis sikerült valószínűsítenünk, hogy a Commoduskori recusatio, ill. bellum nem állt egyedül Dacia II. századi történetében. Sokkal inkább valószínű, hogy ilyen és hasonló „disordini interni"-re (F. Grosso) már korábban is sor került a dáciai térségben, bár lehetséges, hogy a legjelentősebb valóban a 180-as években kirobbant felkelés volt. Mindez másfelől megerősíteni látszik a vita Commodi 13, 5. közlésének hitelességével kapcsolatban a priori adódó felfogást is. Nem kevésbé valószínű továbbá az is, hogy e belső népmozgalmakban a vezető szerepet a tartományi társadalom idegen eredetű rétegei játszották, köztük is jelentős mértékben azok, akik a kormányzat telepítő akciói kapcsán kerültek Daciába. Mindazonáltal, mint reális lehetőséggel, számolnunk kell az őslakosság megmozdulásaival is. 67 Vö. M. Macrea, i. m. (1. jegyzet) 60—., 76.; L. Ballá, i. m. (53. jegyzet) 68 Ld. még fentebb: 000. 69 CIL III 1092 (Apulum): 182/185; CIL III 865 (Napoca): 191/192; CIL III 7842 (=1333) (Ampelum) 70 J. M. Heer, i. m. 175.; F. Grosso, i. m. 521. 71 Vö. Fr. Vittinghoff, i. m. 137—., 140—. (Apulum); D. Tudor, i. m. (23. jegyzet) 226. (Napoca), 186. (Ampelum, ld. még CIL III 7842) 72 Ballá L., i. m. (25. jegyzet), i. h. 73 Ld. az adatokat D. Tudor-nál, i. m. (23. jegyzet) 17. (Dierna), vö. N. Gostar, i. m. (24. jegyzet), i. h. és Fr. Vittinghoff-ná\, AMN 6 (1969) 131—. (Malva) 74 E. Ritterling, i. m. 1580. 75 Vö. G. Alföldy, i. m. (1. jegyzet) 370. 76 CIL III 905, cf. p. 1014. Vö. L. Balla, i. m. (25. jegyzet) 94., ill. 63— 126
