A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)
Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Recusantes provinciales in Dacia
legio XIII. gemina vexillatio-jának felbukkanása a bányakörzetben időben egybe esik azzal a belső nyugtalansággal, amely Antoninus Pius uralkodása végén feltételezhető (ld. fentebb). A nagy háborúk korai időszakában, 167 május 29. után rejtették el a bányatárnákban azokat a viaszostáblákat, amelyeket a XVIII. és XIX. században leltek fel Verespatak (Rosia Montana), az antik Alburnus maior körzetében; >ü A régebbi és újabb kutatás a táblák elrejtését egyaránt barbár támadással hozta kapcsolatba," 0 nem tisztázta azonban megnyugtatóan: milyen irányból érte a bányakörzetet a pusztító roham, ül. kik voltak a támadók: a jazygok vagy az északról fenyegető germán, dák etc. népek? Ügy véljük, a bányakörzet földrajzi helyzete, tartományi viszonylatban központi fekvése kizárja egy barbár támadás lehetőségét; ill. nehezen képzelhető el, hogy a Daciát ostromló népek mindjárt az első támadások egyike kapcsán ilyen mélyen behatolhattak volna a tartomány területére, mi több, egy földrajzilag-katonailag egyaránt meglehetősen lezárt körzetbe. (il Ha így volt, a viaszostáblák elrejtése — ami nyilvánvalóan a bányászlakosság tömeges menekülésére enged következtetni — aligha magyarázható mással, mint belső népmozgalommal, zavargásokkal, lázadással, amelyen a kormányzat pillanatnyilag nem tudott úrrá lenni. Mindezt megerősíteni látszik egy 167. február 9-re datált tábla közlése, mely szerint a lakosság elszivárgása már 166/167. fordulója körül megkezdődhetett. 62 Mi válthatta ki a népmozgalmat? Egyrészt kétségkívül a helyzetükkel való elégedetlenség, másfelől a növekvő háborús fenyegetés, esetleg egy nagy barbár támadás híre, ami a lakosság széles rétegeinek körében a végveszély érzetét keltette. 6 ' Joggal feltételezhető, hogy a bányakörzetből menekülő lakosság legalább egy része a tartományt is el akarta hagyni. Mindez természetesen inkább csak találgatás. Ami valószínűnek látszik: a viaszostáblák elrejtése, bányászlakosság elszivárgása és menekülése mögött a háborús események csak közvetve ható tényezőként állhattak. A közvetlen kiváltó okot egy nagyarányú lázadásban ismerhetjük fel. 64 Jóllehet a nagy háborúk lezárulása (180) Dacia és a környező barbár népek viszonyában ismét viszonylagos egyensúlyi helyzetet hozott létre, a trés Daciae határainak előterében, elsősorban északon és keleten, ebben az időszakban is jelentékeny népmozgalmakkal kell számolnunk, 6 " amelyek részben a 180-as évek 1. felére és közepére datálhatok. 66 Ezek az események — a nagy háborúk következményeivel (háborús pusztítások, barbár népcsoportok betelepítése 59 CIL III p. 921—. No. I—XXV. — Ld. még Pólay E., A dáciai viaszos táblák szerződései. (Die Verträge der siebenbürgischen Wachstefeln.) (Budapest, 1972) 13—. 60 Ld. pl. o. legutóbb L. Balla, i. m. (40 .jegyzet) 147.; A. Birley, i. m. 205.; M. Macrea, i. m. (1. jegyzet) 69—. ets. 61 Vö. Tabula Imperii Romani. Aquincum— Sarmizegetusa— Sirmium. L 34 Budapest. Hrg. S. Soproni. (Budapest, 1968); a két fő megközelítési útvonal közül a délit a Maros-völgy auxiliaris táborai és az apulumi legióstábor (legio XIII g.), az északit közvetlenül a postaissai helyőrség tábora (legio V Mac.) zárta le. A Daciából Keletre vezényelt vexillatio-k 167-re már visszatértek állomáshelyeikre. A legio V Macedonica valószínűleg 166/167-ben foglalta el új, dáciai állomáshelyét, ld. Balla L., DMÉ 1968. 131—. 62 CIL III. p. p. 925, No. íj. A collegium Iovis Cerneni 54 tagja közül 167. február 9-én csak 17 fő tartózkodott Alburnus maíor-ban. 63 Vö. HA vita Marci 13, 1. tantus autem timor belli Marcomannici [fűit]. .. Vö. К. B. Angyal, Acta Clasis. Univ. Debrecen. 7 (1971) 77— 64 Amelynek méretei hasonlók lehettek a 117/119. évi zavargásokhoz (ld. fentebb: 123.) vagy a Commodus-kori recusatio-hoz. 65 Ld. fentebb: 000. és 6. jegyzet. 66 Dio 72, 8, 1. és fentebb: 000., 6. jegyzet. Vö. még CIL III 1092, A. Stein, i. m. 51., 95. 125
