A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Régészet, ókortudomány - Balla Lajos: Recusantes provinciales in Dacia

vezte/'

7 Hadrianustól legalább még egy település kapott municipium rangot: Drobeta/'

8 s lehetséges, hogy újabb telepítésekre is sor került/'

0 Antonius Pius uralkodása alatt a kutatás a dák őslakosság két nagyobb „felkelését" tételezte fel: az elsőt 142/143-ban, a másikat 156/157-ben/'

0 Hogy Dacia határain ekkortájt komoly összecsapásokkal, háborúkkal számolhatunk, lényegében bizonyítottnak tekinthető,'

1 belső népmozgalomra azonban nincsenek kielégítő forrásadataink. Mégis lehetséges, hogy a 150-es évek végén, M. Statius Priscus helytartósága idején (?156—158) — ismét a térséget fenyegető barbár népmozgalmakkal szoros kapcsolatban — a társadalmi feszültségek erősen kiéleződtek.

12 Az elégedetlenség egyik gócát az ampelumi bányakörzetben kereshetjük (ld. lentebb). A nagy germán-szarmata háborúk idején (167—180) Dacia határain rendkívül súlyos katonai helyzet alakult ki, különösen a háborúk korai időszakában (167—171), amikor a római hadvezetés a közép- és aldunai határok teljes hoszszában védelembe szorult.

5,5 A veszély nagyságát mutatja, hogy Marcus és Lucius Verus Dacia közigazgatását és védelmét ismét átszervezték és a most kialakított trés Daciae hadseregét egy második légióval megerősítették.** A római hadvezetés által foganatosított rendkívüli intézkedések ellenére a dáciai térség katonai helyzete kritikusra fordult; a veszély lényegesen nagyobb volt, mint 117 118-ban.

r

" A priori bizonyosra vehető, hogy a tartomány biztonságának addig példátlan megingása erősen hatott a lakosság magatartására. A nyugtalanság (egyik) góca az ampelumi bányakörzet (az Erdélyi Érchegység aranybányái) volt, ahová a római foglalást követően több hullámban telepítettek bányaművelésben jártas személyeket a Balkánról (Dalmatia-ból) és valószínűleg Keletről (Kis-Ázsiából).'

(i A római kormányzat eleve számot vetett a nehézségekkel, amelyek a telepített — jórészt peregrinus jogállású — bányászok, kisbérlők ellenőrzésével, helyben tartásával kapcsolatban felmerülietnek, s a telepesek különböző szervezetekbe való tömörítésével igyekezett a problémákat megelőzni, ill. az oly értékes munkaerőt a termelés folyamatossága érdekében biztosítani."'

7 A Traianus—Hadrianus alatt kialakított rendszer kb. a 150-es évek 2. feléig eredményesnek bizonyult, 160 tájékán azonban szükségessé vált a katonai ellenőrzés bevezetése:'"

8 Aligha lehet véletlen, hogy a 47 Vö. M. Macrea, Dacia NS 11 (1967) 132—.; I. I. Russu, i. m. 52—., 56—. — Ma is alapvető: A. Stein; Die Reichsbeamten von Dazien. DissPann I, 12. (Budapest, 1944) 17—. 48 D. Tudor, i. m. (23. jegyzet) 292—. 49 Vö. L. Balla, i. m. (18. jegyzet) 50 Ld. fentebb: 38. jegyzet. 51 Vö. R. Syme, JRS 52 (1962) 92—,; L. Balla, i. m. (40. jegyzet) 144—.; 1. Molnár— I. Winkler, AMN 2 (1965) 269—. (Sälasur-i éremkincs, zárópénz: 158-ból) 52 Talán ez is tükröződik M. Statius Priscus feltűnően aktív feliratállításában, ld. A. Stein, i. m. 28.; A. I. Pópa, SCIV 13 (1962) 149. = L. Vidman, SIRIS Berlin, 1969. No. 687.; I. I. Russu, Sargetia V. (1968) 98—. No. 5. (= CIL III 940). — Vö. még Statius Priscus utódjának, P. Furius Saturninusnak feliratait ?159— ?161/162-ből: I. Piso, AMN 9 (1972) 463— 53 Ld. A. Mócsy, Pannónia. PW—RE Suppl. 9 (1962) 556—.; A. Birley, Marcus Aurelius, (London 1966) 201—., 217—. — Dacia: M. Macrea, i. m. (1. jegyzet) 60—.; Ballá L., i. m. (25. jegyzet) 90—., ill. 61—.: id., A Bihari Múzeum Évkönyve 1 (1976) 35— 54 M. Macrea, i. m. (47. jegyzet) 138—.; id., i. m. (1. jegyzet) 64—.; Balla L., DME 1968. (Debrecen, 1970) 131—. 55 Ld. a 53. és 54. jegyzetek irodalmát. 56 Vö. S. Mrozek, i. m., i. h. és L. Balla, i. m. (18. jegyzet); az orientálisokra: M. Macrea, i. m. (1. jegyzet) 253—. Ld. még D. Tudor, i. m. (23. jegyzet) 183—., 194—. 57 Vö. C. Daicoviciu, Dacia NS 2 (1958) 259—.; D. Tudor, i. m. (23. jegyzet) 197—. 58 Vö. CIL III p. 959, No. XXV. L. Balla, Alba Regia 12 (1971) 247.; V. Мода, Apulum 10 (1972) 152—, 124