A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány

ros szolgálatában. A választott tisztségviselők mobilitásában csupán annyi kötött^ ség mutatkozott, hogy szenátorságra csakis esküdtek pályázhattak. Tehát egyenesen az esküdt fokozat átugrásával senkit nem választhattak meg szenátornak. Az 1785. évi összeírás jól mutatja, hogy a fenti statisztika alapján következtetett átlagos 11 év szolgálati idő szélsőségekből összegeződik. Az 1 éves tanácstagságtól a több évtizedes tisztségviselésig mindent magábafoglal. A magisztrátusnál legfiatalabbnak számított a 41 éves Kuzmics József 2 esztendős szolgálati idejével, míg az 58 éves Fráter István ekkor már 27 évet töltött el városi szolgálatban. Az esküdtek közül pedig Megyesi Sámuelt és Balikó Györgyöt még csak 1—1 éve választották be a kommunitásba, viszont a 78 éves Bárányi Miklós ekkor már 37 esztendeje tagja a tanácsnak. A kinevezett tisztviselőknél az átlagos szolgálati idő alacsonyabb volt, mint a szenátoroknál és az esküdteknél. A kancellistáknál — kerekítve 5, a nótáriusoknál pedig 7 esztendőre számítható. Ez természetes is, mert — mint láttuk — az utóbbiak életkora is mintegy két évtizeddel alacsonyabb volt. Hosszabb távon persze ezeknek a tisztviselőknek is magasabb lett a szolgálati idejük, ha különböző okok miatt nem váltak meg hivataluktól. így az alacsony szolgálati idő inkább esetlegesnek tekinthető, mint jellemzőnek, bár vannak olyan jelek, hogy egyesek a nótáriusságot és a kancelláriai hivatalt csak előiskolának és nem életcélnak tekintették. Ilyen vonatkozásban hivatkozhatunk az összeírásban szereplő Práter István szenátorra, aki korábban nótáriusi tisztséget töltött be; Szeremley József esküdtre, aki pedig előzőleg kancellista volt. A debreceni 1785. évi összeírás arról is vall, hogy a szenátorok és esküdtek — és erre már történt is utalás — nemcsak egy-egy választási ciklusban, tehát egy-egy évben viselték tisztségüket, hanem újraválasztással folyamatosan. A szenátorok a magisztrátusba azonban csak más tisztségek lépcsőfokain keresztül juthattak. Mihályházi János kancellistaként, Hatvani Mihály fiskálisként kezdte a pályafutását; Bárányi József és Poroszlay Sámuel pedig előzőleg esküdtek voltak s az előbbi a kommunitásban néptribunusi, az utóbbi viszont perceptori tisztséget töltött be. A feudáliskori városkormányzati rendszernek megfelelően, a kommunitás nemcsak tanácskozó testület volt. Az esküdtek többsége a városgazdálkodás különböző ágazataiban is tisztséget viselt. Debrecen városa 56 esküdtje közül 32 személynek volt ilyen jellegű megbízása. Mivel ezek a tisztségek a város gazdálkodásának a szerkezetére is utalnak, érdemes őket pontosan megnevezni: 1 fő néptribun 7 fő állami adószedő 1 fő házipénztáros 1 fő borinspector 2 fő városgazda 1 fő malominspector 1 fő építő inspector 1 fő tűzinspector 1 fő serinspector 1 fő magtárnok 2 fő erdőinspector 2 fő prédiumok inspectora 4 fő közmunka inspector 7 fő árvainspector A szenátorok közül hasonló jellegű tisztsége csak Szombati Istvánnak volt, aki egyszersmind a város féltve őrzött kincsére, a levéltárra ügyelt fel. A város választott tisztségviselői közül a magisztrátus tagjai — élén a főbíróval — rendszeres fizetést élveztek. Az összeírás idején a főbírót 700, a szenátorokat 400 forint fizetés illette meg személyenként évente. Kiemelt fizetés járt még a 159