A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben
patok nagymennyiségű élelmiszert zsákmányolhattak azokból az állami raktárakból, amelyeket nem volt idő elszállíttatni, s amelyeknek megmentéséről intézkedés sem történt. 14 Sillye Gábor öntevékenységének mértékét mutatja, hogy már június 25-én, tehát a kormány újabb népfölkelési rendelete előtt két nappal, elrendelte a hajdúvárosokban a népfölkelést. 15 Paskievics ekkor még Miskolcon táborozott. Kossuth Lajost a július másodikán írt levelében úgy tájékoztatta, hogy Pély Gábort, a Hajdúkerület főkapitányát június 29-én ebben az ügyben újra szorgalmazta. 16 A népfölkelés szervezése azonban a konkrét katonai helyzet következtében merőben illuzórikusnak bizonyult. A Pély Gábornak június 30-án írt levélben Sillye Gábor már arról panaszkodott, hogy a nép az oroszok közeledtének hírére a szőlőskertekbe és a tanyákra menekül, amely magatartás a „hajdú népnek legnagyobb gyalázattyára válik". Űjból szorgalmazta a népfölkelést, mondanunk sem kell, eredmény nélkül. 17 Ezt a következő napon Kossuth Lajoshoz írt levelében őszintén fel is tárta, s arról tájékoztatta, hogy mivel az ellenség már Nyíregyházán van, ezért a népfölkelést nem is lehetett realizálni, mert a „nép menekülésre gondol". 18 Természetesnek kell tartanunk, hogy Debrecen városában is ugyanilyen hangulat uralkodott. Az 1849. július elsején kelt tanácsülési határozat értelmében ugyan kihirdették a kormány népfölkelést elrendelő, s huszonhetedikén kelt határozatát, amelynek híre a városba harmincadikán érkezett, de az „egyetemes elkeseredést, mondhatni kétségbeesést" okozott. Ezért a város a következő határozatot hozta: „a népfelkelésnek életbe léptetése azon feltételektől van felfüggesztve, hogy létezzék bizonyos tekintélyes katonai erő, mely a felkelt népnek támaszul szolgáljon és továbbá, hogy a népfelkelés valamely környéken általános legyen". Éppen ezért a debreceni tanács leszögezte, hogy mindaddig, amíg a fenti két feltétel teljesítése meg nem történik, a felkelés életbe léptetéséről szó sem lehet. A debreceniek magatartásával összhangban a Hajdúkerület is azt írta a városnak, hogy az ellenséggel katonai erővel szembeszállni nem célszerű, sőt egyenesen veszélyes is. 10 Szabolcsban ugyan elrendelték a népfölkelést, de rögtön a következő napon, a katonai helyzet alakulása következtében vissza is vonták. 20 Sillye Gábor Hajdúszoboszlóról ezekben a napokban tehát hiába igyekezett létrehozni a népfölkelést, az nem sikerült, mert nem is sikerülhetett. A kudarc okát többek között abban látta, hogy hivatalosan tulajdonképpen semmiféle hatalom nem volt a kezében. Erről Kossuth Lajoshoz írt levelében a következőképpen panaszkodott: 21 „Én részemről mindent megtettem, mit tehettem, s felhasználtam a nép közt csekély népszerűségemet is; de minden igyekezetem megtört az elöljáróság gyávaságán, melly nekem nem tartotta kötelességének többé engedelmeskedni, miután kormánybiztosi hatásköröm a Közlönyben megjelent belügyminiszteri rendelet által már régebben megszüntettetett". A fentiekből a következtetést levonva megfogalmazta, hogy az egész szerencsétlenség oka abban keresendő, hogy a környéken a kormánybiztosságokat felszámolták, s nincs egyén, ki „szilárd, elhatározott akarattal s egyszersmind kellő hatalommal tudna a nép élére állni". Kossuth Lajos nyilván Sillye Gábor levelének hatására is és a katonai helyzet alapos mérlegelése után úgy döntött, hogy a kormánybiztosi tisztséget a tér14 Varga i. m. 22. 15 HtL Sillye-iratok. Sillye Gábor Kossuth Lajosnak. 1849. júl. 2. Fogalmazvány. 36/88. 16 Uo. 17 Uo. 35/528. Sillye Gábor Pély Gábornak. Hajdúböszörmény, 1849. jún. 30. 18 Uo. 36/12. Sillye Gábor Kossuth Lajosnak. 1849. júl. 1. 19 Varga i. m. 9—10. és HtL Sillye-iratok 36/133.; 36/49.; 36/86. 20 Varga i. m. 12. 21 Idézi Spira i. m. 548—549. 270
