A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Történelem - Nyakas Miklós: A népfölkelés szervezése 1849 nyrán Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecenben
ségben visszaállítja, s erre a feladatra mint a legmegbízhatóbb és legenergikusabb egyént, Sillye Gábort nevezi ki. 22 Erre Cegléden július hatodikán került sor! A kormányzói rendelet szavai szerint Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben és Debrecen városában a tisztviselők egy része az orosz betörés következtében elmenekült, s ezért az „ős Magyarország fészke, a tiszántúli vidék gyáván, minden ellenállás nélkül" az ellenség kezére került. A nép pedig kész ,,élet-halál harcot" vívni a nemzete létéért és szabadságáért. Éppen ezért Sillye Gábort, Hajdúböszörmény országgyűlési képviselőjét „Szabolcs megyében, a Hajdúkerületben, Debrecen városában" a kormányzó teljhatalmú kormánybiztosul nevezte ki, s egyben elrendelte, hogy vegye át a hajdúkerületi nemzetőrség főparancsnoki tisztét is. A rendelet keltekor az oroszok még Debrecenben tartózkodtak. A további fejlemények vizsgálatánál óhatatlanul szükséges egy pillantást vetnünk az ország általános katonai helyzetére. Mint ismeretes, az orosz betörés hírére az ország politikai és katonai vezetése Kossuth Lajossal az élen az összes magyar haderő koncentrálását határozta el a Tisza—Maros szögében. Ennek azonban két lényeges feltétele volt. Sikerre csak úgy számíthatott, ha azt valamennyi magyar katonai egység végrehajtja, illetve ha a Tisza—Maros szögét alkalmas hadműveleti bázissá alakítják. Ennek érdekében a délvidéket meg kellett szabadítani Jellasics seregétől, illetve el kellett foglalni a még mindig császári kézen levő Aradot és Temesvárt. Mint ismeretes, e két feltétel közül gyakorlatilag egyik sem teljesült. A kudarc okait részletezni itt nem lehet feladatunk, csupán utalhatunk rá, hogy Görgey bizonyos politikai és katonai megfontolások miatt nem értett egyet a tervezett délvidéki összpontosítással, s helyette a Komárom várára támaszkodó dunántúli koncentrálást javasolta. Ennek érdekében Kossuthék tervezetének megvalósítását nem hajtotta végre s azt végeredményben meghiúsította. Kossuth leváltotta ugyan Görgeyt a magyar hadak fővezéri tisztjéről, de kénytelen volt kezén hagyni az első, a harmadik és a hetedik hadtesteket. 23 A magyar hadsereg legfőbb parancsnokságát előbb a Mészáros—Dembinszki, majd a Dembinszki—Mészáros vezetés vette át, de a nemrégen elfoglalt főváros kiürítése így is elkerülhetetlenné vált. A kormány hamarosan megkezdte a Szegedre való költözést, de ezekben a napokban a honvédelem központja mégis Cegléd volt, ahol Kossuth Lajos is több ízben megfordult, s ahol folyt a tizedik (tartalék) hadtest szervezése, s ahonnan Debrecen orosz elfoglalásának hírére katonai ellenlépésekkel kísérleteztek. 24 Kossuth Lajos július Ötödikén érkezett Ceglédre, ahol másnap, tehát hatodikán Perczel Mórral együtt intézkedéseket tett a Debrecen elfoglalásával előállott helyzet megoldására. Ennek lényege a következő volt! Kossuth Lajos — miután Perczel elég dicstelen módon már előbb megvált a déli seregek vezérletétől — kinevezte a Tiszántúlon levő összes seregek főparancsnokává. Alárendelték a Visoczky—Desewffy paranncsnoksága alatt álló katonai erőket is, amelyek pedig egy előbbi parancs értelmében már úton voltak Jellasics ellen a déli frontra. 25 Perczel parancsnoksága alá rendelték Knézich Károlyt is, aki — miután Görgey többé szolgálataira nem tartott igényt — Pestre ment, s a kormánytól azt a megbízatást kapta, hogy a Nagyvárad környékén levő katonai erőket szedje össze, s Tokaj felé vonulva védelmezze a tiszai átjárókat. 26 Az elképzelések szerint kapcsolatba kellett volna kerülnie a Máramarosban ekkortájt alakult Kazinczy-féle hadosztállyal. Ez utóbbi sajnos nem sikerült, mert Kazinczy ellenté22 HtL Sillye Gábor hadbírósági anyaga. 10/136. Kossuth Lajos nyílt rendelete. Cegléd, 1849. júl. 6. 23 Magyarország története i. m. 395—397. 24 Horváth i. m. III. k. 210., 264. 25 Mészáros Lázár: Emlékiratai. (Pest, 1866.) IL 292—293. 26 Uo. 293. 271
