A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

Nyakas László Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützi levele K. Tóth Mihály debreceni református lelkész ércbeöntött alakja áll Szacsvay és Perényi mellett a Kossuth-szobor talapzatának baloldalán. A debreceni lelkészek igehirdetése az 1840-es évek közepétől erősen demokratikus irányba fordult, „bár igazi, friss erővel csak az ifjabb lelkészek: Fésűs és később K. Tóth Mihály képviselték az új szellemet."* K. Tóth Mihály az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idején „fiatalos, tüzes forradalmi egyéniség volt, benne a romantikus kuruc függetlenség, az ösztönös németellenesség, az átkos osztrák elnyomás és a Habsburg katolicizmus ellen való lázadás keveredtek össze igen nagyszabású szónoki készséggel."

2 A debreceni lelkészek közül neki volt a legnagyobb hallgatóság. Az 1848. év lobbantotta fel lelkében a szabadság lángját, amikor március 19-én az „örvendetes Tudósítás" с városi körirat közhírré tette Debrecenben a Pesten lejátszódott nagy eseményeket.

3 Méltán nevezték el „Debrecen Kapisztránjá"-nak. 1848. március 26-án a Kistemplomban tartotta első nagy mozgósító beszédét „Mi történt és mit kell tennünk?" címen.

4 1848. április 26-án a keresztény polgár szabadságáról, egyenlőségéről és testvériségéről beszélt óriási számú hallgatóság előtt. E beszédet 12 ezer példányban nyomtatták ki és „terjesztették a nép között."

5 Lugossy professzornak köszönhető, hogy a két beszéd Geringer országos főbiztos forradalmi nyomtatványokat megsemmisítő rendelkezése ellenére is megmaradt.

6 Az Alföldi Hírlap folytatásokban közölte Kossuth beszédét a haderő megajánlása ügyében.

7 Ettől kezdve K. Tóth Mihály minden erejét és tehetségét a honvédtoborzásba vetette be. Debrecen a toborzás mellett tört pálcát, s K. Tóth Mihály gyújtó hatású beszédeinek nagy része volt abban, hogy a 842 kontingens esedékes első negyedét néhány hét alatt sikerült előállítani.

8 Az I. és II. gyalog-, s a II. lovasszázad 1848. október 19-én Arad felmentésére sietett. A katonákkal együtt hagyta el Debrecent K. Tóth Mihály is, hogy a harcmezőn lelkesítse, bátorítsa a honvédeket. Az aradi hősi Halottak temetésén mondotta el „soha meg nem bocsátható" beszédét, melyet az Alföldi Hírlap ismertetett: „A vérpatak, mely oly sok népekből foly, vértengerré nő fel és hullámaival elsepri a trónoknak babonás hitből, ámitással épített oszlopait és elnyeli, megfullasztja, vérhabokban fullasztja meg az önkény zsarnokait."

9 1 Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetői. 1790—1848. (Debrecen, 1936.) 2 Balogh István: A város és népe с tanulmánya Szabó István szerk. A szabadságharc fővárosa Debrecen с kötetben. (Debrecen, 1948.) 55. 3 Debreceni Protestáns Lap 1895. febr. 9. Debreceni Protestáns Lap, 1895. febr. 16. 4 Pál Gal. 5. r. 1., 5., 13. versei alapján. — Debreceni Protestáns Lap, 1895. febr. 9. 5 Jakab I. levele, 25. verse alapján. — Debreceni Protestáns Lap, 1895. febr. 9. 6 Br. Geringer 1850. márc. 29-i rendelete. — Debreceni Prot. Lap, 1895. febr. 10. 7 Alföldi Hírlap, 1848. — 8 Magyar Életrajzi Lexikon: K. Tóth Mihály. 9 Alföldi Hírlap, 1848. dec. 17. 303