A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

Közben beszédeinek nyomtatásban való terjesztése Debrecenben folyt tovább. Textusai közül említsünk néhányat: „A szabadságban álljatok meg." Vagy: ,,Aki betekintend a szabadságnak tökéletes törvényébe és megmarad abban, az boldog leszen."

10 Egyházi beszédei alkalmi keretül szolgáltak politikai nézeteinek a hallgatóság lelkébe való átplántálásához. Ment, világított, lelkesített a skót reformátor, Knox vas jellemével. „Ember előtt nem jélemlett meg, mint hadi zászló és hadi kürt lengett és zengett a hont védő hősök táborában és a szabadság kiterjesztését egyházi téren is követelte", a debreceni egyháztanácsban is a népképviselet elvét kívánta megvalósítani, hirdetve, hogy a polgári és az egyházi szabadság ikertestvérek. A magyar Bossuet volt protestáns kiadásban, az ország alkotmányos és lelkiismereti szabadságáért emelte fel szavát.

11 Szász Károly írta róla: „A kis ember, ha nekimelegedett, mennydörögni is tudott. Hallottam őt március 15-én beszélni, ez a szolgálat majdnem életébe került."

12 A szabadság első évfordulóján, 1849. márc. 15-én a Nagytemplomban mondotta el ezt a hazafias lelkesedéstől átfűtött beszédét.

13 Április 14-én megtörtént a Habsburgok trónfosztása és Kossuth Lajos kormányzóvá való választása ugyancsak a debreceni Nagytemplomban. A következő napon Kossuthot a debreceniek fáklyászenével tisztelték meg, s tiszteletüket, bizalmukat és mindenre elszánt áldozatkészségüket K. Tóth Mihály tolmácsolta a kormányzónak. 1849. április 29-én a nép újra összegyűlt a Szabadság téren, ahol Nagy Lajos aljegyző felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot, melyhez ugyancsak K. Tóth Mihály fűzött népszerű magyarázatot.

14 Ennyi volt a „bűne" K. Tóth Mihálynak, s legfeljebb még az is, hogy ő volt az, aki 1848. okt. 10-én egy népgyűlésen tudomására hozta Debrecen lakosságának Jellasich betörését és lelket öntött a váratlan támadástól dermedt emberekbe. B A szabadságharc leverése után mindezekért Zichy a „felségsértő lázadót" letartóztatta. Zelizy Dániel erről így tudósít: „E nehéz időkben hurcoltatott el államfogolyként Debrecen város egyik lelkésze, K. Tóth Mihály is, s haditörvényszék elé állíttatott."

ltí K. Tóthra mi sem jellemzőbb, mint ahogyan az őt tanai visszavonására felszólító gróf Zichy Ferenc kormánybiztosnak felelt: „Testemmel rendelkezhetnek, de a lelkemmel nem!"

17 A letartóztatott K. Tóth Mihály kiszabadítása érdekében Sz. Pap István superintended „Tóth Mihály ifjúságára tüzes véralkatára és családjára való hivatkozással könyörgött kegyelemért, de Zichy mindenféle érveléssel és könyörgéssel szemben hidegen begombolkozott," s K. Tóth Mihályt — mint akinek forradalmi magatartására maga a császár is felfigyelt — menthetetlennek nyilvánította.

18 Az egyházkerületi közgyűlés kiszabadítási próbálkozása is sikertelennek bizonyult, hiába próbálta bibliai idézetekkel is meglágyítani az uralkodó szívét: „A kegyelmesség és igazság megőrzik a királyt, irgalmassága által megerősíti az ő székét" — idézte Bölcs Salamon szavait.

19 1849. nov. 6-án halálra ítélték K. Tóth Mihályt. Az ítéletkihirdetéskori magatartásáról írta egyik fogolytársa, Keszi Lajos: „Szemeim előtt lebeg azon arcvonásokkal, melyek meg sem rándultak, midőn a kötél-halálra szóló ítélet el10 Pál Gal. levele, 5 :1., 5. vers. — Jakab I. levele, 25. vers. 11 Debreceni Protestáns Lap, 1895. febr. 16. — Debreceni Protestáns Szemle, 1895. febr. 18. — 86—87. 12 Protestáns egyházi és iskolai lap, 1895. 8. sz. 123. 13 Kónya József „Kossuth és Debrecen" с tanulmánya Szabó István szerk.: „A szabadságharc fővárosa Debrecen" с kötetben. (Debrecen, 1948.) 495. 14 Közlöny, 1849. máj. 1. 1. 93. sz. 343. és Kónya i. m. 499. 15 HBmL, Debreceni városi Kgy. jkv. 1848. okt. 10. 16 Zelizy Dániel: Debreczen szabad királyi város egyetemes leírása (Debrecen, 1882) 17 Debreceni Reggeli Újság, 1895. febr. 5. II. évf. 30. sz. 18 Varga Zoltán: Sz. Pap István élete és munkássága (Debrecen, 1934.) 14. 19 Egyházkerületi jkv. 1850. nov. 21. XIX. k. 215—19. és Varga: Sz. Papp István i. m. 318. 304