A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben II.

Lenkey István Diákújságok Debrecenben II. A balkáni-háborúk után az európai nagyhatalmak gyorsított ütemben fegy­verkeztek és készültek a mindinkább elkerülhetetlennek tartott összecsapásra. Az Osztrák-Magyar Monarchiában is jelentős erőfeszítések történtek a hadsereg megerősítésére. A népszerűtlen trónörökös és felesége ellen 1914. június 28-án el­követett merénylet meggyorsította az eseményeket. A hadüzenetet a parlamenti ellenzéki pártok is helyesléssel fogadták. A háború kitörése után ellenzékiek és kormánypártiak egységes lelkesedéssel támogatták a harcot. A huszadik század emberei többségükben már nem ismerték a háború borzalmait, s szinte egyhangú lelkesedéssel voltak benne. A harcterektől messze lévő népek, még ha ember­rel, fegyverrel, élelmiszerrel érdekelve voltak is a háborúban, itthon folytatták békés munkájukat. A Hittanszaki Önképzőkör Közlönyének életében is ezt lát­hatjuk. Az első világháború éveiben szinte mindig pontosan megjelent. Igaz, megjelentetése körül a háború befejeződése után nehézségek adódtak, ennek el­lenére a lap szerkesztői és munkatársai bizakodó lélekkel és kedvvel fogtak újra és újra munkához, hogy tovább vigyék a lapot. Érezték, és meg is fogalmazták, hogy a lapnak a múltja kötelez, jelenével pedig szolgálatot kell vállalnia: „... La­punk múltja felelősségre kötelez bennünket. Bár a mostoha idők és körülmé­nyek, az anyagiakban való szűkölködés megnehezíti igyekezetünket, mindez csak sarkaljon bennünket fokozottabb munkára, eddze akaraterőnket, hogy nekünk dolgozni kell, küzdeni, harcolni a nehéz sorssal is. Egy pillanatra sem szabad el­csüggednünk. Nem szűnhet meg lapunk egy pillanatra sem. Nem! Most kétsze­resen nem, amikor minden erőnket nagy eszmények szolgálatába kell állítanunk, egyházunk, hazánk, társadalmunk felvirágoztatásának érdekében". 1 Ez a cél tud­ta mindig előteremtetni a lap megjelentetéséhez szükséges 50 százaléknyi össze­get. 2 Az 50. évfolyam megindulásakor Gyülvészi István (1899—1976) szerkesztő így foglalta össze a múltat: „Félszázados élete megmutatta, hogy bár kimondha­tatlan küzdelmek árán, melyekbe nem egyszer fentartásra hivatott tényezők is nyújtottak rombolásra, pusztításra alkalmas anyagot, joga és ereje van a további fennállásához". 3 Még huszonhat éven át tudta több kevesebb sikerrel betölteni küldetését, összefogta az ifjúságot, rajta tartotta kezét az »élet ütőerén«, mert azt a célt kívánta szolgálni, hogy olvasói tájékozottak legyenek a szűk kör — a Kollégium —, a bővebb kör, a város, az ország és a legbővebb kör, az európai főiskolai élet hírei, eredményei, gondjai felől. A Közlöny sokrétűségével ennek és «-az egyéni önállóság fejlesztése mellett a pályatársi összetartozandóság nagy gondolatának hangsúlyozásával bontunk ma zászlót« — írta Gyülvészi István/ 1 1 Szerkesztő Zámbory Sándor: 1921—1922 = 1921. 1—3. szám. 2 Erre vonatkozóan Id. Lenkey István: Diákújságok Debrecenben I. = Déri Múzeum Évkönyve 1977. (Debrecen, 1978) 510. 3 1919/1920. 1. szám. 4 Uo. 499

Next

/
Oldalképek
Tartalom