A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lenkey István: Diákújságok Debrecenben II.

E zászlóbontás még két évtized múlva is meghatározó tényező. Kocsis Elemér: A mi programunk

5 című írásában így írt: „a Közlöny a theologus ifjúság önképzésének eszköze, célja a korszerű theologiai, kulturális és társadalmi kérdések megvitatása és a theologus ifjúság látásának és véleményének hangoztatása." A negyvenes évek elejének válságproblémái kezdetben nem tükröződnek a Közlönyben, azonban az 1944. júniusi helyi események hatása már a júliusi vezércikkben lemérhető, amikor Lukács László ezt írta: „A szellemi munkának a mai idők nem kedvezők. A minden pillanatban ránkszakadó légiveszély, a magyar jövendőnk felőli aggódás, az egyetemes elemberietlenedés megtapasztalása szüntelenül megtöri a szellemi munkához megkívánt figyelemösszpontosítást."

6 Valóban az elkövetkező események „... a szellem autonómiája sérthetetlen .. ."

7 elvet eltörölték és mindenkinek oda kellett figyelni arra, hogy „Beszélnek a romok".

8 Szabó Géza cikke emlékezés „... a kérgeskezű munkásra, s rajta keresztül a munkásosztályra, azokra az egyszerű, névtelen harcosokra, akik fáradságos munkával, verejtékhullatással keresik meg a mindennapi kenyeret."

9 A munkásosztály említése csak itt és ebben az összefüggésben került be a Közlöny hasábjaira. A második világháború vihara elhallgattatta a Közlöny csendes, szelíd hangját is. „Két viharos esztendő után, amikor a Közlöny hasábjain újra megszólalhatunk, első szavunk a hálaadás szava ... Mindegyikünk a puszta életét is ... ajándéknak tekintheti, s jó ha számot próbálunk vetni önmagunk előtt..." — írta Csathó Kálmán Induláskor

10 című írásában 1946 októberében. Az életről való „... bizonyságtevés eszközének ..."" tekinti a lapot. A Közlöny további fenntartásának értelmét abban látja, hogy „... vannak, akiket érdekel sorsunk, figyelemmel szeretnék kísérni életünket: hozzájuk szólunk a 75. évébe lépő Közlöny lapjain arról, hogy hogyan élünk, miképpen látjuk és értelmezzük feladatainkat ... hogyan reagálunk a ma hangjára".

12 A Kollégium ifjúsága mindig kereste helyét és feladatát, és ugyanakkor a Közlöny helyét is a társadalomban. „Serény kis lapocskánk nem léphet fel s nem is lép fel azzal az igénnyel, hogy valami nagy tudományos theologiai szaklap legyen. Ezen a téré csupán az a szükséglet indítja azt, hogy a theologus ifjúságnak is legyen tere — az önképzőkörökben és a szemináriumokban végzett munkán kívül — tudományos dolgozgatásokra, szárnypróbálgatásokra. Azonban ezen kívül az volna a legfontosabb, hogy theologus életünk egyes kérdéseiről, problémáiról is kapjunk benne valamit... Ezt a lapot teljesen a magunkévá tehetjük és azzá is kell tennünk olyan kérdések színre hozása, boncolgatása által, melyek a mi életünkből pattannak ki..." írja a szerkesztőség.

13 A második világháború befejeződésének pillanatától kezdve sürgető igényként jelentkezett az ifjúság körében a hely és feladat keresése a megváltozott körülmények között. A Közlöny — mint Zergi Gábor írta „Pro memoria"

1

'

1 című írásában „... nem történelmi dokumentumnak készült sohasem, hanem mindenkor magát az életet jelentette". Az új körülmények között a szabad élet munkásaivá kívántak lenni a Kollégium diákjai, és ezért lapjukat is az élet mezején az értékek után kutató munkás élet szolgálatába állították. Ebben a lapban magukról vallottak, gondjaikról, örömeikről, de közben szem előtt tartották népük, hazájuk életének alakulását anélkül, hogy bármelyik korszakban politikai lappá lett volna e debreceni diákújság. 5 1947/1948. 1. szám. 6 Szellem és lélek = 1943/1944. 11. szám. 7 Uo. 8 Szabó Géza: Beszélnek a romok = 1943/1944. 9. szám. 9 Uo. 10 1946/1947. 1. szám. 11 Uo. 12 Uo. 13 1923/1924. 2. szám. 14 1946/1947. 1. szám. 500