A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

az érzékelő analitikus láttatás jellemző. Ezt a versperspektívát fokozatosan a racionalizmus alakította ki, ami költőnk egyik legrégibb adottsága volt. A racionális kíváncsiságban feltárulkozó világ megragadásának lehetősége az élmény adott időpillanatának gúzsbakötése. Tehát az élmény megjelenítése racionális, időhöz kötötten jelentkezett. A Tücsökzene epikus verseinek legnagyobb része a versperspektívát tekintve: érzékelő-analitikus, amellyel Szabó Lőrinc a múlt eseményeit, epizódjait az emlékezet távcsövével felnagyítja, részekre bontja, elemzi, s azt láttatva ábrázolja részletesen: Mozdonyon is utaztam: az apám felvett magához, acélparipán lovagolni! De a gép valami más volt, nem voltak karcsú lábai, inkább bivaly, igen, az lehetett, vagy elefánt (csak tökéletesebb az igazinál)... 24 Mozdonyon Igen, a lány mind, ha vad, ha szelíd, szégyellős volt. Szegyeitek valamit, amiről nem tehettek! Valahogy rágalmazott faj voltak, mártírok, mártír-jelöltek. 27 Nők keresztje Ez utóbbi idézet verstípusát tekintve — a személyiség oldaláról — élményelemző. Erre a verstípusra is jellemző részben az érzékelő-analitikus versperspektíva (a láttató ábrázolás), mint a másik költeményre: Szerettem a szép, sima köveket, nyulak szőrét, a selymes füveket, jó agyagot, fűzgaly fehér húsát, melyről úgy lejön a bőr, katicák piros hátát, fekete pettyeit elnézni, a halak hogy kergetik egymást a vízben ... 67 A szem örömei De a Tücsökzene jó néhány darabjánál — talán nem véletlen, éppen a nagy verseknél — megjelenik az új versperspektíva, a költői tudatosság élményformáló módszereként. Ez már az érzékelő-szintetizáló versperspektíva, amely az előző, láttató ábrázolást a személyiség intellektualizmusával képes meghaladni. A racionalista szemléletmód Szabó Lőrinc másik korai hajlamával, a szenzualizmusból táplálkozó panteizmussal hozza létre az új lírai produktumot. (A panteizmushoz soroljuk a költő Erosz-valóságtudatát is.) Az érzékelő-szintetizáló (intellektuális versperspektíva terméke tehát a panteista szemléletmód, amely képes feloldani az élmény térhez kötöttségét. Művészien alkalmazkodva természetesen a racionalisztikusan, időben mozgó korábbi szemléletmód immár tetszőleges dialektikus váltakozásával. Ez a két versperspektíva tehát felerősíti egymást a nagy versekben, s a racionalizmus és a panteizmus szimultán hatása együtt építi a versek idő- és térbeli élményét, a mikrokozmikus világ ezért tágulhat makrokozmikussá: Hogy megy ez az álló galagonya! Rőt bogyóin át ami valaha volt, az áramlik, legelső nyara. — Honnan és hova, Növény, te örök? 333 Galagonya 495