A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Lévay Botond: Tücsökzene. A költői személyiség néhány kérdése

kat, benyomásokat, emlékeket hoz egymással kapcsolatba (26 Lányok, 54 Vasbika, 69 Nap napra telt). Ezeknek a verseknek az idősíkja sokszor megegyezik az élményelemző verstípus építkezésével, éppen a költői tudat állandó jelenléte, aktivitása miatt. Az időbeliségnek jövő-síkja nincs a Tücsökzenében. Lukáts szerint a 31 Templom-utca 10 с vers a múltat és a jövőt egyszerre képes felidézni. Csakhogy ez a felidézés attól függ, melyik idő-síkból nézzük. Ha a múltat fogadjuk el a vers alapvető idősíkjának, a jelen (amikor az emléket felidézte a költő) valóban jövő-síknak látszik. De voltaképpen arról van szó, hogy Szabó Lőrinc a jelenidősíkból emlékszik vissza gyermekkora kedves színhelyére, ezért a fenti vers semmiképpen nem lehet egyértelműen múlt-idősíkú, nem tartalmazhat jövő-elemet sem, lehet viszont a jelenben a múlt összefoglalása, vagy éppen a jelenbe belenövő múlt. Saját magamban haladok tovább, tornác épül, derékszögben törik, vadszőllő rakja föl hullt díszeit, hátul, a kertben, ébred a liliom, s negyvenéves nyár gyúl egy ablakon. Állj, ki vagy? — Az Egyedüli Jelen. — A tudat? — Az Idők Együtt. — Mehetsz!... — Mint a víz, fut s áll tükröd, Templom-utca 10! A fenti példából látható, rendkívül fontos a vers születésénél bábáskodó költői személyiség idősíkjának a tisztázása, mert a domináns emlékek epikus-múltja ellenére a jelen időbeliség-látomása, a múlt hatása lényegesebben meghatározó elem az egykori, egydimenziós gyermekélménynél. Nincs szó jövőképről vagy jövősíkról. Végül a múlt különböző idősíkjait ellenpontozza a Tücsökzenében a tiszta jelen idősíkja. Ezekben a versekben a költői személyiség jelenben élő aktivitása dominál, a megtörtént események olykor alig adnak magukról életjelt, a vallomásosan feltárulkozó költő-én evilágisága többször líratörténeti jelentőségű alkotásokban realizálódik. A tiszta jelen idősíkjához 58 verset soroltam. A jelenbe belenövő múlttól nem könnyű az ilyen idősíkú verseket szétválasztani, itt a költői szándék megvalósuló evilágisága, az elhomályosultan hagyott tetszhalott emlékképek mozdulatlansága, az illető verseknek az egész műbe ágyazott idő- és élménytér tendenciája dönt. E versek létjogosultsága az emlékezés mámorával, a Szabó Lőrinc egész életét végigkísérő „tücskökkel" magyarázható. Az emlékidézés hét verse, a Nyitányé mind jelen idejű. A tiszta jelen idősík további gyakori előfordulása szintén a „tücskökhöz" kapcsolható, egyes köz játékszerű versekben idő- és élményösszefoglalást, ábrázolást ad a költő, legtöbbször a ciklusok végén: 29 Közjáték: a tücskökhöz, 345 Töredék: A tücskökhöz, 346 Köszönöm. (További versek: 169 Közben a tücskök, 293 A cigány benned, 261 Vissza, Gyarmatra, 276 Idő, 342 Cirip.) A tücskök motívumának funkcionális, állandó inspiratív hatása még számos versben jelen van. A Tücsökzene pulzáló hatását a költői személyiség állandó időaktivitása eredményezi, a mű fele ugyan a múlt stagnáló felidézése, de a másik fele már a ritmikus látomásosság időbeliségében fogant: a folyamatos múlt, a jelenbe belenövő múlt, a jelenben a múlt összefoglalása, a tiszta jelen idősíkja együttesen a mű felét teszik ki. Nem véletlen, hogy a friss élmények — és szemlélet hatására a jelen idősíkú versek az V. rész derekától szaporodnak meg (kb. a 293 A cigány berniedtől), ezek 45 körüli versélmények lehetnek, melyek a Tücsökzenében kaptak végleges megfogalmazást. (A második és a negyedik részben egy-egy közjátékszerű 491