A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szabó Sándor Géza: Debreceniek a Nyugatban

Szabó Sándor Géza Debreceniek a Nyugatban A forradalmak jellegét a „mivel szemben" kérdése határozza meg. Természetes dolog ez, hiszen mind a vezetők, mind a végrehajtók világnézetüket, egyéni képességeiket s ambíciójukat tekintve széles skálán mozognak, s az egységet a megtámadott frontja teremti meg. így van ez az irodalmi forradalmakban is. A század elején a Nyugat a nemesi-feudális Magyarország, s annak tükörképe, a népies epigonizmusba süppedt kultúra ellen támad. Janusarcú tehát; egyik irányba a harcos progresszivitás, másikba „dekadens" urbanitás tekint.

1 Ám mint minden forradalom — csak az öncélt ismeri, és kategorikus: létét az indokolja, hogy lassult a folyamata, vagy éppenséggel nyakaszakadt a fejlődésnek. Nem veheti figyelembe, hogy a szemben álló úgynevezett nép-nemzeti gárda (nevezzük így az akkor kanonizáltat) sem egységes, hogy azon belül is már megindult egyfajta erjedés — és nem csupán nyugatos élesztők hatására. A klasszikus morális és alakító erők fékje — mely a nép-nemzetieket mind szűkülőbb körökbe rántja — mintha most lazulna, kevesebbet fogna.

2 Közülök is mind többen vállalkoznak az öröklött etikai és idealisztikus elemek újból való átgondolására, elvonatkoztatott dogmák helyett ismét a „locus" mélyebb rétegeiben kívánnak megmerülni, s egész habitusukon átáramlik valami kétség, idegesség, a század osztályokra bomló népi, szociális, időnként szocialisztikus nyugtalansága. De — mint mondtuk — a nyugatos irány természete szerint támad a vidékies ország ellen. Lélek szerinti lényege az irodalomban is a fővároson kívül eső bástyák megtörettetése, hajtásaik lemetszése a kultúra törzséről. S mivel mindez elsőrendes politikai harc, a műtétet az irodalom közéletiséghez legközelebb álló műfaja, a kritika végzi el. Egy irodalmi forradalom megvívása nagy vérveszteségekkel jár. II. 1908 elején, a Nyugat indulásakor Debrecen város szellemi életének már közel két évtizede legfőbb szervezője a Csokonai Kör.

3 Célja: Csokonai kultuszának és a helyi hagyományoknak ápolásán túl az, hogy a város azt a szerepet töltse be a Tiszántúl, s ezen keresztül a magyarság életében, mint a felvilágosodás idején.

4 Ennek — véleményük szerint — egyetlen útja lehetséges: a történeti 1 A magyar irodalom története 1905-től 1919-ig. (Szerk.: Szabolcsi Miklós.) Bp. 1965. Akadémiai K. 38. p.; Ady Endre: A kultúra ígéretei. A magyar városok. = Nagyváradi Napló, 1902. júl. 25. 2 Várkonyi Nándor: A modern magyar irodalom. Bp. É. n. Danubia. 251. p. 3 Szabó Sándor Géza: A debreceni Csokonai Kör története. Debrecen, 1978. Megyei Könyvtár. Mj. alatt. 4 A Csokonai Kör alapszabályai. Db., 1908. 467