A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai

lönösen a görög és a héber nyelv területén, s görög régiségtana mellett számos teológiai, főleg exegétikai értekezést írt. Legnagyobb műve a Libri IV. antiquitatum Graecarum gentilium, sacrarum, politicarum, militarium et oeconomicarum (1689, második kiadása 1707), melyet egyetemi előadásaiból állított össze. Előszavában a nyelvi és történelmi tudás egységének fontosságát hangoztatja. Maróthi munkája felépítésén kívül főleg ez utóbbi elv alkalmazásában követi. Harmadik forrásként tudósunk Joannes Potterus (1674—1747) oxfordi professzor Archaeologia Graeca című munkáját nevezi meg, melyet szerzője először angolul írt, de aztán a művet „kiválósága és hasznossága miatt" latinra tették át (6.1.). Ez a fólió alakban Leydenben 1732-ben megjelent latin nyelvű munka Maróthi könyvei között is megvolt. „Georgius Maróthi emi Leidae a.d.IX.Kal. Sept. MDCCXXXVII." — olvashatjuk a kollégium könyvtárában ma is meglevő mű cémlapján (Nagykönyvtári jelzete: K.38.). Érdekes és érdemes ezt a könyvet forgatnunk már azért is, mert eleven képet szerezhetünk belőle professzorunk munkamódszeréről. A mű ugyanis tele van Maróthi olvasásának nyomaival, aláhúzásaival, lapszéli jegyzeteivel stb. Ezek megtalálhatók a könyvnek szinte minden részében, de főleg a vallási régiségekkel kapcsolatos fejezetekben szaporodnak meg. A lapszéli jegyzetek vagy beszúrások többnyire pótlást vagy helyreigazítást jelentenek. A harmadik hasáb elején pl. ezt olvashatjuk: „vid. Auctoris Comment, in Lycophr. vs. 98.", vagy a 206. hasábon: „Plura dabit Barth, ad Stat. Theb."

31 De nem riad vissza Maróthi helyreigazítástól sem. A 42. hasábon pl. Potter ezt írja: „Clisthenes consulto Apollinis Oraculo numerum tribuum mutavit, et quatuor prioribus decern alias superaddidit." Maróthi ezt így helyesbíti: a „prioribus" helyett „priorum loco"-t ír, s az „alias superaddidit" szavakat lehúzva „constituit"-ot, vagyis Clishenes nem tízzel növelte a tribusok számát, hanem tízet szervezett. Maróthi önállóságára jellemző, hogy bár Potter is részletesen beszél Athén ősi királyairól, összeállítva kronológiájukat is (10. 1.), ő minden részletessége ellenére e királyok közül csak néhánnyal foglalkozik (Cecrops, Theseus, Amphictyon, Erechthonius), azokkal, akiknek nagyobb szerepük volt a város történetében. Egyébként művének szerkezetében, felfogásában részleteiben is jelentősen eltér a Potter munkájától. A két mű közötti különbség különösen ott válik élessé, ahol a téma felfogásbeli eltérésre ad lehetőséget. Láttuk már pl. Maróthi felfogását a jóshelyekről, jóslásról. Potter az utóbbiról így nyilatkozik: „Már régóta vita tárgya, hogy a szellemektől származtak-e, vagy csak ravasz áldozópapok szemfényvesztései voltak a jóslatok. Van Dale, a belga (holland — tőlem), egy terjedelmes értekezésben az utóbbi véleményt igyekszik alátámasztani, de érvei nem tűnnek számomra oly erőseknek, hogy könnyen szét ne lehetne rombolni őket, ha a tárgy úgy kívánná, s időm engedné" (268. h.). — Az ő állásfoglalása tehát sokkal enyhébb, habozóbb, mint a debreceni tudósé. Ugyanez a helyzet a jósoló papok, papnők csalásait, megvesztegethetőségét illető véleményük terén is. Maróthi tehát valóban mint forrást használta Potter munkáját. Ahol erre szüksége volt, adatokat, anyagot merített belőle, válogatva, megrostálva, kiegészítve, helyreigazítva ezeket, amint céljai megkívánták, s amint más, esetleg közvetlen antik forrásai indították. Igen jellemző hely pl. e tekintetben Potter „De ritibus Convivii" с caputjának (c. XX. 753—758. h.) és Maróthi „De ritibus Conviviorum" с szakaszának (c. XIV.) összehasonlítása. Hogy Maróthi Potter mondanivalóját gondosan tanulmányozta, mutatják az itt látható gyakori aláhúzások. Ennek ellenére nála a Potternél található 28 fólia-hasáb két kézirat oldal31 Potter kiadta Lykophron Alexandra с költeményét (Johann. Tzetzés kommentárjaival) görögül és latinul, jegyzetekkel 1697-ben és 1702-ben Oxfordban (JAGL, II. 2629). — P. Statius 1. századbeli latin író Thebaidos l. XII. с művére utal, melyet Caspar Barth 1664-ben adott ki Zwickauban (Cygnea) kommentárokkal. A mű megvolt Maróthi könyvtárában (Ötvös, 46). 455