A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Maróthi György történelemtanítása és régiségtani előadásai

ra sűrűsödik, ahol azonban a leglényegesebb dolgok olvashatók a görög lakomák rendjéről. Meursius művei legnagyobb részt Jacobus Gronovius (1611—1671) Thesaurus Graecarum Antiquitatum c. 13 hatalmas fóliókötetből álló gyűjteményében jelentek meg, melynek 13. kötete maga a tárgymutató, s amely a régi görög élet minden mozzanatát többszörösen, többek, a kor legjobb klasszikus-filológusainak tollából tárja elénk. Potter művét is újból kiadták a sorozatban

32

. Magam a mű 1732—1737-ig Velencében megjelent kiadását láttam (Nagykönyvtári jelzete: K. 10.), és bár a példányban Maróthi kezenyomát nem találtam (más használatnak is alig), ha más nem, a Meursiusra való hivatkozás, és műveinek felhasználása is mutatja, hogy Maróthi igen elmélyülten forgatta az ókortudománynak ezt a kincsestárát, valószínűleg még külföldi tanulmányútja során, bár a kiadvány arrafelé is elég ritkán volt található,

33 de hogy Maróthi már ekkor ismerte, éppen ez a hely bizonyítja. — Meursius, Potter művein kívül természetesen szép számmal talált itt másoktól is igen értékes és tárgyához felhasználható tanulmányt, mint pl. Carolus Sigonius (De Republica Atheniensium c. művét az V. kötetben s Erasmus Vindingius Paulus F. Hellén с. tanulmányát, amely a görög nép, illetve törzsnevek magyarázatát s ezek történetét adja külön-külön. Bár Maróthi csak futólag említi forrásai között (14.1.), igen jelentős segítség lehetett számára Johannes Albertus Fabricius (1668—1736) német filológus Bibliotheca Graeca c. 14 kötetes műve

34

, főleg a kiadások s az egyes írókra vonatkozó irodalom tekintetében. Maróthi ezt a kiadványt ugyancsak már külföldön megismerte, és szerette volna meg is szerezni

35 a Kollégium könyvtárába azonban csak 1774-ben került be az első kötet kötéstáblájának belső oldalán levő bejegyzés szerint. A mű a görög irodalmat történelmi rendben taglalja, természetesen az akkori idők szokása szerint műfaji határok nélkül. Tehát helyet kapnak benne a szépírók mellett a filozófusok, orvosírók, matematikusok stb. Az írókat pl. a legrégibb időktől kezdve a keresztén egyházatyákig időrendben mutatja be. Mintája és forrása lehetett Fabricius műve Maróthinak az egyes tárgykörökre vonatkozó irodalom ismertetésében is, amelyeket a szerző igen gondosan és részletesen tár olvasói elé. Természetesen ott szerepeltek forrásai között a klasszika-filológiának olyan alapvető művei, mint Henricus Stephanus (Henri Estienne, 1528—1598), a nagy nyomdász-filológus művei, a Thesaurus Graecae Linguae, mely 1572-ben jelent meg Genfben öt fólio-kötetben. Ez főleg a szavak történetére, származására s különböző jelentéseire vonatkozólag nyújtott az etimologizálni szerető, a szavak történelmi „vallomásait" kitűnően hasznosítani tudó Maróthinak jó segítséget. Bár itt sem másol sohasem, csupán a számára szükséges adatokat használja fel, egybevetve más forrásokkal, elsősorban Basilius Faber Soranus (1520—1576) Thesaurus Eruditionis Scholasticae

36 stb. című művével, melyet diákjaival is igyekezett megszereztetni

37

, továbbá a korban igen kedvelt Gerardus Joannes Vossius (1577—1649) Etymologiconjávál, melyet még Bernben megvásároltatott magának.

38 Igen érdekes és tanulságos pl. ebből a szempontból az "Aváftrjixa с fejezet (194—199. 1.), melyben a szó etimológiájával és történetével foglalkozva a három nagy szótáríró műve alapján, figyelembe véve Petavius (1583—1652), Salmasius 32 A mű először Leidenben jelent meg 1692—1702 között 10 kötetben (British Museum General Catalogue, 92. к. 879. 1.). 33 LT. I. 76. 34 A műnek harmadik, 1718—1728 között Hamburgban megjelent kiadása található a kollégiumi könyvtárban (Jelz. G. 844.). 35 LT. I. 100. 36 A Nagykönyvtárban megtalálható a műnek egy 1599-es, egy 1622-es és egy 1726-os kiadása (Lipsiae). Magam ez utóbbit használtam (Jelz. G. 21.). 37 LT. II. 88. 38 LT. I. 100., 377. és 399. j. 456