A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

Az el rákot helyen tüz gerjedez vala, Magát az láng gyakran mert ki veti vala, Vigyázván hertelen kit érhetnek vala, Azt nagy serénységgel verik oltyák vala. Csak nagy hamarsággal féltöbb joszáginkat Némellyek szekérre hanták fel azokat, Tüzet látván hamar nyitnak sarampókat, Szaladván mezőre mondnak nagy jay szókat. Ennyiből is elmondhatjuk, hogy magyaros formában Kismarjai elérte kora jobb átlagát. Görög mértékű verseit sem kell alább valónak tartanunk, ha hirtelen Óperencián túli irálynak vélhetnők ugyan, mert joggal állította Borsos: „Mint e két példa mutatja, Kis-Mariai Weszelin Pál az akkori viszonyokhoz s többi társaihoz mérten elég tűrhetően, de egészen a latin metrika szabályai szerint írt magyar hexametereket és distichonokat." Tehát, mint a keresztrejtvény, nem bánta az ékezeteket, és a hehezetes hangzókat sem számította. A leírt betű — és nem az élőszóbeli hangzás érdekelte, mikor a verstani szabályok időmértékes követelményeinek engedett. Ebben a stílusban alig is végezhetné másként kötetét, mint mégegyszer bibliai idézetekkel: „Egynéhány emlékezetes dolgok Jerusalem Várasárul". Ezek után fordul közvetlenre a szava, és a maga városa képletes értelmezését halljuk: „Debreczen, én-is Dáviddal tenéked ezt mondom: Lég'enek szerencsések, a kik tégedet szeretnek, Légyen békesség a te kerítésedben, és csendesség a te tornyaidban. Az én atyámfiáért és barátimért kérem most, hogy légyen békeségh te benned, Az mi Urunknak, Istenünknek házaj ért kévánok te néked jót." Versnek értette a százhuszonkettedik zsoltár szövegét is, noha nem az időmértékes vagy magyaros verselés szabályai érvényesülnek a bibliai héber szövegben. Károlyi Radics Gáspár sem tudatosan versben fordított, hanem az általános elbeszélő stílustól önkéntelenül elkülönült ez a versbe forduló megfogalmazás, mely az emelkedett mondatformálás miatt mintegy versül perdül, Németh László joggal tartotta az ószövetség tolmácsolására legalkalmasabb európai nyelvnek a mienket, őskorunk gyakorlatának eme visszacsillanása sokat érződik Szenei Molnár Albert zsoltárain is. Olvashatjuk a Kismarjai által több prédikáció számára választott alaptextust így is: „O Sión leányának Kőfala, éyjel és nappal follyanak a te köny-hullatásid, mint a folyo-viz, meg-ne szünnnyél, meg-ne nyugodgyék a te szemednek fénye." Ünnepélyes kötetzárásul az iskolázott Kismarjai ebből a kötetlen szólásból latin-görög metrumra vált az utolsó lapon: 439