A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

„Ezt ezzel summalom bé: Oh Iérusálemnek Felséges felső Királlyá, Ki szent szárnyad alatt szentül őrizted ötét. DEBRECZEN, Imé tijéd sajátodnak tartod is azt te. Iób kezed oltalma es szent őrizője légyen. Mint Iérusálemnek régen javaira vigyáztál: Ezt-is sok jókkal meg korónázád Uram. így mi-is áldással nevedet dicsirjük, örömmel Hallélujáht mondunk tiszta sziböl tenéked. Ez jo kévánságát szolgádnak szent füleiddel Halgasd-meg kérlek, szent seregeknek Ura." Ez tehát az öt sorpár, ami észrevétlen maradt. Magában nem érték, de e kötet összefüggésében múltunknak sajátos emléke. Regenten a közhivatalnok nem orvosságos és televíziós önkábítással intézte el a szó szerint megszenvedett állapotokat, hanem hétköznapló művészet szertartásos beágyazódása segítette szellemileg-tudatilag egyensúlyban maradását és mindenek dacára értelmes munkálkodását. Sok mindennel apróbb szálacskák fűzik egybe a prózában és versben láttatottat. Mint Szenei zsoltárából ez: Megkoronázod az esztendőt Nagy sok javaiddal. (65: 8. vers.) De Veszelin Pál leleménye, hogy a nem emberi felségre úgy tekint, mint kinek Debrecen Jeruzsálemül számít. Később, a protestánsok gyász-évtizedében általános használatba került a Magyar Sión kifejezés. De nincs több egybeszerkesztett kötet, mely városunkat Magyar Iéruzsálemként vigasztalja fájdalmában, oktatja magatartási vétkeiben, és kihirdeti egy mindazonáltal győzedelmes belső megépülés reménységét, noha siratás ideje vagyon és nem vígalomé. Jelképpé magasztosultan tekinti a hatalmasabbak éh gyűrűjében reszkető martalékbárányt, mégis győzelmes szemlélet jelvényét emelvén; és prédikállott akkor, mikor sokadjára elhamvadtak még a tüskebozót kerítések is az ősi városmag körül, hogy mi meg summázatként odagondoljuk a címer alá Gulyás Pál sorát: „Nem védte falait bástya, torony, csak a hit". 440