A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Magyar Iérusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből 1641.

ben a hivek az Istent ismerik és vallyák mind meg haragút Fejedelemnek, mind penigh kemény mostoha cselédes gazdának" (122). Szép hagyománya kerekedett eladdig a Balassi strófának itt Debrecenben is. Rövidsorú változatát alkalmazza Kismarjai, legalább mi csak ezt ismerjük tőle. Elég egyetlen példa az összevetésre, hogy Debreceni Tiszta János jószándékú, de hátrább járó verselésétől való távolságát érezzük. Beszélteti pedig az Alma Matert ígyen — s végül a keretvers szakavatott kanyarodásával végzi; Istenem vagy, kérlek ne hadgy, hiszen sajátod vagyok. Magyaroknak, szent nyáj adnak annya eggyik én vagyok, Szent plántáid, csemetéid kegyes daykája vagyok. Ezer öt száz, nagyven, s-meg száz esztendő folyásában, Szivem rontó meg emésztő, siralmas romlásában. Ezt éneklém, Úrhoz küldém, tellyes bizodalomban.

28 Még szebben mutatkoznak erényei a híres százharmincadik zsoltár átiratában, ezt úgy írván, ahogyan a maga korában volt szokás: Inkább várlak, ohaytalak, Uram, az vigyázóknál, Kik az strásán, Vár-vártáján reggelt várják homálynál, Az vigyázók, Var-vérrasztók, nem serénybek nálamnál. Ha ezután fordítjuk türelmünket Debreceni Tiszta János mesterkedéséhez, inkább Tinódi lantjának zörgése szól: Hogy azért ez egyben, lelkünkben kétségben, ne esnénk ezek ellen, Orvosságot szerze, uyjitást kerese, az Istennek könyvében, Szép tanításokkal, Praedicátiókkal, vígasztala szivünkben. Igen, ezt tette Kismarjai Veszelin Pál, de oly rímelést nem művelt, melyen Szenei Molnár orcapirulására a nyugatiak nem győztek nevetni: 28 RMKT XVII. század. 9. 4—8, és 71. tétel. Itt jegyzem meg, hogy Szerencsének játékos laptája, Debrecen, 1976. с kéziratos tanulmányomban foglalkoztam korábban Kismarjaival, illetve a Komáromi Csipkéssel kapcsolódó dolgozataimban. Az itteni áttekintés ebből egy részlet, amelyet fájdalmas emlékű lektorom, Szabó Sándor Géza tanácsára helyenként néhány mondattal bővítettem, pontosítottam. Kéziratom elkészülte óta sikerült bizonyítanom, hogy a MKSz 1938. 383. lapján említett csonka nyomtatvány Kismarjai prédikációja, és Debrecenben nyomtatták 1629-ben, esetleg 1630 legelején. Berlász Piroska nyomdatörténeti vizsgálatai felismerésemet megerősítették, az OSzK nyilvántartásában RMK I. 579/b számot kapott kötetke természetesen az RMNY következő kötetében a debreceni nyomtatványok számát gyarapítja (Jerusalem veszedelme: Kismarjai Veszelin Pál prédikációja, 1629. с tanulmányom a MKSz-ben jelenik meg.) 438