A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

i'ij és válcxjaíoií versek Dr. Yajna és Bokor könyvkiadók Bpesí 13. kép Címlapdísz, 1941 mai megoldások, a színek diszkrét variációja: tört párizsi kékek, krapplakkokbizarr egybeolvadása egy sárga körön belül. Mind olyan plasztikai ötlet ez, amit aligha tanulhatott mástól a húszas években a fiatal művész. Balogh István a Tanácsköztársaság hónapjaiban kifejtett tevékenységével magára haragította nemcsak a nagypolgárságot, egykori vásárlóit. Tetteit, szándékait, elképzelését számontartották a főhatalom változásával Váradra érkezett román hatóságok is. Többször beidézték, zaklatták, gyanúsítgatták. Végülis kénytelen volt elhagyni Váradot. 1920 szeptemberében Emőd Tamással együtt Pestre távozott, majd Bécsbe, s aztán tovább Münchenbe. Bécsben kapcsolatot teremtett a magyar emigrációval, közelebbről Göndör Ferenc volt népbiztos körével és az Ember című hetilappal, de az alkotáshoz ott sem talált megfelelő feltételeket. Az otthon utáni nosztalgiája egyre inkább gyötri. Mit sem használt a barátok tanácsa — hogy várjon legalább még egy-két évet. 1922-ben hazatért Váradra s néhány nap múlva már a rendőrségen vallatják. Nem védekezik, a „vádakat" elismeri. Magyarázatát meghallgatják ugyan, de kiutasítják Romániából. Közel három évet élt váltakozva Magyarországon és Bécsben, majdnem teljes művészi tétlenségben. A nagyváradi Sonnenfeld cég 402