A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

14. kép. Balogh István önportrés ex librise. hívására tér vissza szülővárosába; rajzoló-tervezőnek hívják abba a nyomdába, ahol már sikeresen munkálkodott 1910-ben is. E munkakör nem volt szokatlan, legfeljebb bántó, hiszen most egy érett, elismert művészt kárhoztattak másodrangú munkára. Újra könyveket illusztrált, kötésterveket készített közel tíz éven át. A soros munkák mellett, jelentősek ebből az időszakból származó gyermek-könyvekhez készült rajzai, és mindenekelőtt Ritoók Emma ábécés könyvéhez. Nadányi Zoltán és Ruth Klára verses köteteihez készült illusztrációi. Képteremtő kedve lassan, de mégis visszatér. A baráti rábeszélésre újra kézbe veszi az ecsetet, és a könyvillusztrációk mellett sejtelmes hangulatú tájakat varázsol a tenyérnyi nagyságú kartonlapokra. A rét aranysárga búzatáblája felett kék felhőfoszlányokkal tarkázott ólomszürke ég feszül. A térelosztó horizontvonalak nem ritkán a perspektíva törvényeinek látszanak ellentmondani. Valójában csak arról van szó, hogy a kolorista Balogh István immár elsődlegesnek tekinti a színeket, pontosabban a színek uralmát a feszesen pontos formák felett. Egy-egy ecsetvonással világokat teremt. Formakultúrája a leegyszerűsödésben éri el a tökéletest. Színei olyan természetességgel helyezkednek el a teret kialakító felületen, mint a levegő a park fái között. A harmincas években készült munkákon a rajz, ha lehet még pontosabb, mint a korábbiakon. Ebben az időben készült a Kleopátra. Itt is tökéletes a rajz. A feszes kompozíció ellenére azonban egy spekulatívabb szerkesztés tapasztal403