A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

nyeges mértékű csökkenés az adósságban csupán 1917-től jelentkezett. A Gazdák Sütődéjét az adósságok hínárjából, a csődtől tulajdonképpen az infláció mentette meg.

28 Az ebben az időben — előzőekben már érintett — speciális pénzügyi viszonyok között sikerült a vállalatot adósságaitól megszabadítani, amit mutat az 1925-ös nyitó mérleg adata is, amikor is a vállalati alaptőke alig 20%-át éri el az igénybe vett hitel. Közbevetően utalnunk kell arra; korántsem véletlenszerű, hogy 1919-től — miután az üzem jórészt a nagykállóiak tulajdonába került — a vállalat egyik fő hitelezőjévé a Szabolcs Megyei Takarékpénztár lépett elő felváltva ebben a szerepkörben a Debreceni Alföldi Takarékpénztárt. Visszatérve a vállalat forgótőke összetételének, vagyis a saját és idegen tőke arányának vizsgálatához megállapítható; az 1925-ös januári jó állapot múlónak bizonyult. Már az év végére a részvénytőkét közelítő 59 ezer pengős hitelt volt kénytelen a vállalat igénybevenni. A gazdasági válság küszöbére érkező, illetve az azt megélő üzem pedig 1931-ig már az alaptőke 150—180%-áig adósodott el. Ez az arány az úgynevezett törökszentmiklósi periódusban (1932—1934) 110— 120%-ra csökken, de még mindig egészségtelen helyzetet tükröz. A vállalatot 1934 utáni új periódusa a gyártelep elavultsága, a szükséges renoválása, korszerűsítése miatt nem kezdődhetett másképpen, mint újabb kölcsönök felvételével (részvénytőke = 60 ezer, kölcsönök = 129 ezer pengő), ami ismét rendkívül kiélezetté tette a helyzetet. Az új üzemvezetés azonban évről évre csökkentette az adósságokat. Így közölhette 1940-ben a Nemzeti Bank debreceni fiókja információs jelentésében a Gazdák Sütődéjéről, hogy a MOKTÁR 40 ezer pengős hitelkeretéből mindössze 14 ezer pengőt vett igénybe.

29 A vállalati mérlegekből az is kitűnik, hogy 1941-ben alig, 1942-től egyáltalán nincs váltóadóssága az üzemnek, az időleges nyersanyagbeszerzési hitelek összege is csupán 9 ezer pengő, ami kevesebb mint hatod része a részvénytőkének. Megállapítható tehát, hogy a Gazdák Sütődéje Rt 1934-et követően fokozatosan kikerült válságos helyzetéből, s bővülő üzletmenetét is egyre inkább saját tőkéjéből tudta fedezni, ami nyilvánvalóan visszahatott a vállalat jövedelmezőségére is. Működés — termelés •— jövedelmezőség A vállalatok ésszerű működtetésének egyik legfontosabb meghatározója a vezetés színvonala. Mint minden más részvénytársaságnál, a Gazdák Sütődéjénél is létezett részvénytulajdonosokból megválasztott igazgatóság, illetve felügyelő bizottság. Az előbbi rendszerint három-öt tagból állt, élén az elnökkel. Különösen hosszú ideig, egészen a „törökszentmiklósi periódus" beköszöntéig töltötte be e szerepkört Dr. Gulyás István tanár. Az igazgatóság feladata és joga volt a vállalat irányításával kapcsolatos elvi döntések meghozatala (tőke növelés, további működés vagy leállás, a termelés mértékének megszabása, az esetleges nyereség hováfordítása, fejlesztés stb.). A felügyelő bizottság, amely két-három tagú volt, a vállalat gyakorlati üzletmenetét ellenőrizte (termelés, évi mérleg valódisága). E két bizottság egyike sem volt azonban hivatva a gyakorlati vezetésre, legfeljebb annak irányát szabta meg, illetve ellenőrizte azt. Mivel a bizottságok tagjai a harmincas évek közepéig rendszerint szakmán kívüliek voltak, ezért a gyár vezetésére egy, a szakmához értő üzemvezetőt alkalmaztak. így bízták meg az első évekre Jakobi Dávidot, akinek tevékenységével (1. előzőek) nem voltak elégedettek. Az úgynevezett „nagykállói periódusban" (1919—1929) egyenesen két vezetőt is állítottak a Sütöde élére. Dr. Popini Albertet mint üzemigazgatót, aki 1929-ben bekövetkezett haláláig látta el ezt a posztot. Ugyanakkor Weisz Jaka28 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 70. 29 OL Z 19. MNB debreceni fiókja 17. doboz 6. tétel. 331