A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

hangzott."

20 A sokirányból özönlő kegyelmi kérvények hatására a legfelsőbb bíróság a halálbüntetést 7 évi várfogságra változtatta át, pedig maga K. Tóth Mihály nem kért kegyelmet, s ezt a magatartását a bíróság „konok makacsságnak" tulajdonította. Ugyancsak Keszi Hajdú Lajos írta le az olmützi várbörtönbe való hurcoltatásukat, amikor is 1850 januárjában fagyos hózivatarban gyalogszerrel kellett megtenniük a börtönükbe vezető, szenvedésekkel teli utat.

21 Az olmützi rab levele K. Tóth Mihály két levelét Révész Imre hozta nyilvánosságra. Az egyiket az olmützi rab 1850. dec. 12-én dr. Kain Albert debreceni orvoshoz írta. Révész szerint K. Tóth Mihály ezt a levelét a börtöncenzúra megkerülésével írhatta, „mert kemény igazmondása, gyilkosan szatirikus éle miatt alig juthatott volna túl a börtönfalakon." Másik, ugyancsak már nyomtatásban is publikált levelét K. Tóth Mihály 1859. márc. 1-én keltezte, szabadulása után (1856-ban kapott kegyelmet), s benne Szász Károly püspöknek válaszolt, aki a „Papi dolgozatok" с kiadvány számára kérte fel K. Tóthot munktársul. Ebben a levelében K. Tóth Mihály ezzel utasította el magától a megtisztelő ajánlatot: „Aligha foglalkozom többé papi dolgozatok készítésével. Ugy veszem észre, hogy az évek haladtával nemcsák a test csontosodik meg. Megcsontosodnak az eszmék is, s nincs meg bennünk az ifjúi tüz, a férfias életerő."

22 A levél azonban, melyről most szólunk, ismeretlen. Ezt a levelet K. Tóth Mihály, mint olmützi rab — 1851. aug. 25. keltezéssel — a debreceni Komlóssy Karolinának írta. A kor szokása szerint a címzés ugyan francia nyelvű, de maga a levél elejétől a végéig magyar nyelven szól az olvasóhoz. A rendkívül apró betűs, 16 oldalas levél egész terjedelmében e helyen nem közölhető, azért csak idézetekkel, összevont magyarázatokkal próbálunk megismertetni. Maga a levél egy még hosszabb levél II. része, s ezt K. Tóth Mihály jelöli is.

23 A szóbanforgó második részt sem egyetlen napon írta, hanem naplóformában, naponként bővítve ki az előző részeket újabb és újabb részletekkel. A levél megírására a debreceni Komlóssy Karolina ezt megelőző, K. Tóthnak írt levele szolgáltatott alkalmat, s válaszlevélről van szó. Sokkal könnyebb lenne az összefüggéseket kibogozni, s K. Tóth levelét teljes nappali világításban tárni az olvasók elé, ha ismernénk Komlóssy Karolinának K. Tóth Mihályhoz írt levelét is. Így azonban sok mindenre csak következtetni tudunk annak ellenére, hogy a válaszlevélben jócskán vannak világos, megkapó, K. Tóthot jellemző, s az akkori börtönélet igen fontos összetevőjét élethűen tükröző részletek is. K. Tóth Mihály kapcsolatban volt a Komlóssy-családdal, 1844-ben Komlóssy Dániel fölött ő mondott gyászbeszédet. Komlóssy Karolina — akihez K. Tóth ezt a levelet írta — 1815. aug. 20-án született Debrecenben, s ugyanitt is halt meg 1890. nov. 8-án.

24 Szépapja: Komlóssy Dániel ügyvéd Debrecen szab. kir. város főnótáriusa volt, aki Fazekas Mihállyal együtt vezette Bécsbe azt a deputációt, mely a város nevében tiltakozott a Magyar kir. Helytartótanács 1818. márc. 10-én kelt, 7722. sz. rendeletének végrehajtása ellen, mely szerint Simonyi óbester stábjának megfelelő szállást kellett Debrecenben biztosítani.

25 Róla már azért is meg kell emlékeznünk, mert felesége: Konthy Julianna Csokonai V. Mihály életében egy kései szerelem fellobbantója volt, s „mintha a költő életében 20 Debrecen, 1895. febr. 7. 21 Protestáns egyházi és iskolai lap, 1895. 8. sz. 123. — Debrecen, 1895. febr. 7. 22 Papp Károly Emlékkönyv. (Debrecen, 1939.) 23 L.: a levél borítékát és első oldalának kezdő sorait. 24 Ref. Egyház anyakönyvi bejegyzése, 439. anyakönyvi számmal. 25 A főnótáriusi tisztséget 1770—1821 között viselte. — Szabó Károly: Simonyi óbester Debrecenben. Napló, 1974. jan. 20. 305