A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények

ceni anyagban eléggé egyedül áll, jegy nélküli, de az előbb említett megállapítás szerint debreceni munkának tartható.

79 A legkésőbbi a kalaposok pesti mester által készített fedeles serlege, amely formáját tekintve is teljesen eltér a debreceni céhpoharaktól, a felvidéki német jellegű edényekkel tart rokonságot.

80 A feloldott mesterjegyek alapján az állapítható meg, hogy valamennyi mester korának legjobbjai közé számított. Ez azt bizonyítja, hogy a céhek nagy gondot fordítottak legreprezentatívabb edényeik elkészítésére. A 15 darab ónedény kevesebb változatosságot mutat, mint az ezüst tárgyak. Készítési idejük vizsgálatából kitűnik, hogy a XVII. századból csupán két edény maradt fenn, közülük az egyik megújított formában. Nagy részük a XVIII. század közepén készült 1719—1743 között, hat céh tíz tárgya sorolható ide. Ez a tény az ezüstpoharaknál tett megállapításokhoz kapcsolható, amelyek esetében szintén erre az időszakra esik több tárgy elkészíttetése. Az utolsó három kanna a XIX. század elején, illetve a közepén készült, ez megint hasonlóságot mutat az ezüst poharak készítési idejével. Ha az egyes céhek tulajdonában lévő ónkannák számát nézzük, akkor többnyire egyet-egyet találunk, de a tehetősebb céhek esetében több is lehetett, mint a mészárosok 3 db kannája mutatja, és a vargák 1788-as feljegyzése, amelyben két ónkanna szerepel.

81 A tímárok négy poharát leszámítva, a többi edény mind kanna, kivéve a tímárok kancsóját. A poharak teljesen jellegtelen darabok, minden díszítés nélkül. A kannák alakján végigtekintve kitűnik, hogy a legkorábbi a szabók 1637-es kannája igen finom formájú, felfelé kissé keskenyedő testén érdekes folthatású a stilizált címerpajzsba foglalt felirat. Ugyancsak egyedül áll a felirat alatt olaszkoszorús keretben elhelyezett mesterségre utaló eszköz, az olló. Igen szép a többszörösen tagolt gombja és a díszes billentője, valamint a fül alsó részének kettős vonalú kiképzése. Szinte minden jellegzetességet nélkülöz a kötélverő céh kancsó ja. Ennek oka megállapítható a feliratból, mely szerint megújították 1843-ban. Ez az egyetlen ónedény, amelynél legalább a megújítást végző mester neve ismert. A fenekébe beütött jegy Zimmerman Károly debreceni ónöntőjé, aki a XIX. század első felében élt és dolgozott.

82 A további kannák mind hengeres testűek, két csoportba sorolhatók, vagyis kiöntő résszel ellátottak, illetve anélküliek. Testüket többszörös kidomborodó gyűrűk és pontozott sávok tagolják. Díszítést csak két esetben találunk, a többieknél a felirat alkotja csupán a felület díszítését. A két legszebb darab a kerékgyártók 1719-es és az ötvösök 1743-as kannája, amelyek testét széles pontozott virág- és madárábrázolásos sáv öleli körbe. Az 1802-ben készült mészáros kanna már jóval magasabb és karcsúbb testű a XVIII. századiakhoz képest, kissé a klasszicizmus hatását mutatja. A legkésőbbi 1842-es kannák visszatérnek a XVIII. századi formákhoz, de nem érik el azok tökéletességét, zömökebbek, kevésbé kecses arányúak. A kannák legnagyobb részénél domború talprészt találunk, amely Weiner Mihály né szerint a debreceni ónkannák sajátosságának tartható.

83 Az edények további jellegzetességei, más központok termékeivel összehasonlítva, a fül, 79 Bobrovszky: i. m. 82. 80 Lásd Takács Béla idézett cikke. 81 Varga céh jegyzőkönyve 1618—1871. HBmL. IX. 31. 2. „Pro memoriae: A Nemes Céhnek régi elei vagy Attyáink szerzettének nigy ezüst Pohár okát és nigy ón Tálakat, két ón kannákat és két vas nyársakat. Minthogy már a nemes Czéh hasznát nem vehette lett a nmes Czéhnek Ilyen végzése, hogy ezen ótska jószágotskákat Pénzen eladjuk az ára mindössze 58 Ft 64 krajczár." 1788. febr. 2. bejegyzés. 82 Weiner Mihályné: Ónedények Hajdú-Bihar megyében. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973. (Szerk.: Dankó Imre Debrecen, 1974.) 338. Zimmermann jegye 352. 3. számú. 83 Weiner: i. m. 337. 261