A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények

a gyöngysordíszes csigavonalúan becsavarodó billentő, a domború bordák által három részre tagolt test, valamint az, hogy ezeken az edényeken nem találunk ember ábrázolást, tetejükön címerpajzsot, sem pedig lábakat.

84 Bár, mint említettük, egy kivételével jelzetlenek, az ezüst tárgyakhoz hasonlóan ezek esetében is valószínűnek tűnik, hogy itt Debrecenben készültek, és így a debreceni ónművesség jelentős emlékeként tarthatjuk számon őket. A két vörösréz edény alakját tekintve hasonlít egymáshoz, bár a rajtuk lévő megnevezés eltér, mivel az egyiket kondornak, a másikat kulacsnak nevezi meg a felirat. Formájuk alapján a szíjjártóké valóban kulacs, de a paplanosoké is inkább nagyméretű kulacsnak tekinthető. A kondér elnevezést más vidékeken is használták, de más alakú edényt értettek alatta. Nagybákay szerint a habán fűszertartókhoz hasonló vörösréz vagy ónedényeket nevezték így Miskolc, Rozsnyó, Kassa környékén.

85 A cserépedények közül az ötvösök 1744-ben készített boroskannája a legrégibb évszámos tárgy. A habán mesterség jegyes edények egyik legjellegzetesebb formáját mutatja. A nagyméretű gömbhasú kanna egész felületét gazdagon hálózza be a díszítmény. A babérkoszorút tartó kétfarkú ágaskodó oroszlánok teljesen megfelelnek a heraldikai hagyományoknak.

86 Sajnos, hogy az ötvös céh iratanyaga nem maradt meg, így nem tudjuk, hol készítették a kannát, amely a felirata szerint bizonyosan megrendelésre készült. A tipikus bokály formájú csizmadia kancsó babérkoszorúja erősen stilizált, leegyszerűsödött, általánosan elterjedt típust mutat. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a XVIII. század közepén az ötvösök habán mesterektől rendeltek céhük számára reprezentatív edényt, amikor abban az időben már nagy számban működtek Debrecenben fazekasok, a legrégibb ép nagyméretű edény 1763ban készült, olyan kiforrottságot mutat, amely feltételezi, hogy már előtte is készültek magas színvonalú darabok. Az ötvösök kannája bizonyítja, hogy Debrecenben is ismerték és nagyra értékelték a habán fazekasok készítményeit a XVIII. században. A cserépedényeken végigtekintve kitűnik, hogy korban ezek a legfiatalabbak, egy darab készült csak a XVIII. században, a szűrszabók korsója, amelynek különösen a máza és a domborműves díszítése hat régiesnek, formája teljesen kiérlelt, jó arányú. A kötélverő céh kancsója egyszerű darab, csupán zöld máza teszi ünnepélyessé. Díszítése az ilyen edények tipikus díszítőmódjával, a domborműves díszítéssel készült. Legkiemelkedőbb darab a fazekas ifjúság kantája. Formáját tekintve megegyezik a debreceni fazekasok remekdarabjaival, azonban színében különbözik tőlük, ugyanis azok mind zöld vagy vörösbarna alapszínben készültek. Díszítésének elhelyezése megfelel a többi edény díszítésének, a füllel szemben az edény öblén szív alakú keretben találjuk a feliratot. A díszítőelemek ugyanazok mint más debreceni edénynél, karélyos, kanyargó indák, virágok. A két madár ilyen megfogalmazásban egyedül áll a debreceni anyagban, de magát a madár motívumot gyakran alkalmazták. Készítője Lengváry Lajos, az egyik tehetséges mesterként tartható számon edénye alapján. Az asztalosok kancsója szintén az ünnepélyes célú edények jellegzetességeit mutatja fényes zöld mázával és finom keretdíszével. A kötélverő céh korsója ismét a debreceni edények megszokott formáját mutatja. Ugyanazt a szív alakú keretet ta84 W einer Mihályné: Altes Zinn in Komi tat Fejér. Alba Regia 4—5. (Szerk.: Fitz Jenő Székesfehérvár, 1965.) 141—146. Vő.: Művészi kézműiparok Győrben. Arrabona VII. 1965. (Szerk.: Uzsoki András Győr, 1965.) 425—440. Vő.: Ónedények Borsod-AbaújZemplén megyében. Hermann Ottó Múzeum Évkönyve VIII. (Szerk.: Komáromy József Miskolc, 1969.) 247—267. Csipkés: i. m. 224—227. összehasonlítva a debreceni edényeket a fejér megyei, borsodi, soproni, győri edényekkel, szembeötlő különbséget látunk. 85 Nagybákay i. m. 146. 86 Hasonló kannát közöl Katona Imre: A habán kerámia Magyarországon с munkájában (Budapest, 1974.) 106. kép. 262