A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények

nyos talpas pohárról beszélnek.

8 Ugyancsak aranyos pohara volt a kötélverő céhnek. Erről az ezüstpohárról van a legkésőbbi feljegyzés, 1866-ban még említi a céhszámadás. Ez a pohár jelenleg is megvan.

9 Még egy újabb vonással bővíti a szíjgyártó céh végzéseiben található említés az ezüst poharakra vonatkozó adatokat, mert ebben egy talpas ezüst pohár belől megaranyozva szerepel.

10 Mindezekből az állapítható meg, hogy a debreceni céheknek általában egy vagy több ezüst pohara volt. Ezek zömmel egyszerűek, különösebb díszítés nélküliek voltak. A poharakat, amint az a feljegyzésekből kitűnik, mindig a céhládában tartották, és értéküket mutatja, hogy a céh tárgyainak felsorolásában mindig szerepelnek. A fennmaradt anyag nagyobb változatosságot mutat. A lakatgyártó ifjúság 1609-ben kiadott artikulusaiban a belikom megnevezéssel találkozunk, azonban közelebbi feljegyzés nem szerepel róla. A szövegben csak annyi olvasható, hogy egyszerre ki lehetett inni, tehát nem volt túlságosan nagyméretű, anyagáról nem tudunk meg többet.

11 Nagybákay Péter szerint ez az edényforma a legénytársaságok díszes ivóedénye volt. ónból vagy ezüstből készült}

2 A következő egységet az ónból készült tárgyak képezik. A varga céh feljegyzésében említenek két ónkannát 1788-ban.

13 A következő adatok a XIX. századból származnak, ekkor már cinnkannaként említik őket.

14 Közelebbit nem tudunk meg a forrásokból, csak a fennmaradt tárgyi anyag alapján állapíthatjuk meg jellegzetességeiket. Mindenesetre viszonylag nagy számban ismertek ezek a kannák, ezzel ellentétben van a rájuk vonatkozó kevés adat, ami azt bizonyítja, hogy megközelítőleg sem volt olyan fontos szerepük a céhek életében, mint az ezüst poharaknak, soha sem tartották őket a céhládában. A feljegyzésekben nem szerepelnek ónpoharak, de hogy ilyenek ismertek voltak, bizonyítja a tímárok 5 pohara.

15 Használtak a debreceni céhek óntálakat is. Erre utal a kalmárok 1764-es adata egy elveszett óntám/érról

16 és а varga céh 1788-as feljegyzésében 4 régi ontalak.

17 Bár a múzeum gyűjteményeiben jelentős számú óntál és tányér van, biztosan debreceni céhhez köthető nincs közöttük. Vörösrézből is készültek edények. Két ilyen edényt ismerünk a fennmaradt anyagban, az egyiket fcondérnak nevezi felirata, a másikat JcuZacsnak.

18 Az ezüst és ónpoharak mellett már a XVIII. század közepén találunk említést üvegpoharakról. A kalmár társaság 1756-ban írta, 12 pohárokat vettünk 72 krajcárért, majd 1771-ben az eltört poharakért 12 krajcárt fizettek.

13 A kötélverők 1830-ban vásároltak egy pár üvegpoharat.™ A szabók 1818-ban üvegesnek fizetnek edényére 1 ft 36 krajcárt a pontos megnevezés nélkül.

21 Egy adatot találtunk még, amely esetleg üvegedényekhez kapcsolódik. A kalmárok 1764-es feljegyzésében a vendégségben elveszett 5 palackért 1 ft 20 krajcárt kértek. Bár az elveszett tárgyak anyagáról említés nem esik, de mivel ugyanakkor 1 óntá8 A kalmár társaság számadásai. HBmL. IX. 14. 7. 1736-os és 1753-as bejegyzés. 9 A kötélverő céh jegyzőkönyve. IX. 18. 3. 1797. és 1866. év bejegyzései. Lelt sz. V. 1939. 42. 10 Szijjártó céh végzései 1785—1872. HBmL. IX. 26. 10. 1818. év bejegyzései. 11 Lakatgyártó ifjúság artikulusai. Déri Múzeum Általános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény Sz. 1907. 71. 12 Nagybákay i. m. 140—141. 13 A varga céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 31. 2. 1788. febr. 2. 14 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1836, 1859. 15 Levéltári szám: IV. 1913. 3. 1—5. 16 Kalmár Társaság számadásai HBmL. IX. 14. 7. 1764. 17 Varga céh jegyzőkönyve, i. m. HBmL. IX. 31. 2. 1788. 18 A paplanosok kondérja és a szíjgyártó céh kulacsa. 19 Kalmár Társaság számadásai HBmL IX. 14. 7. 1756, 1771. 20 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1830, további említések 1847, 1859. 21 Szabók jegyzőkönyve HBmL. IX. 24. 7. 1818. 228