A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Történelem - P. Szalay Emőke: Debreceni céhedények
nyer 68 krajcárt ért és két nagy fazék szintén, feltételezhető, hogy esetleg üvegpalackokról van szó. 22 A fazekas céh anyagával 1939-ben üvegtárgyak is bekerültek. A leltárkönyvben szerepel három pintesüveg, amelyből a céhtagok az összejövetelek alkalmával ittak. 23 A következő edényforma, ami a jegyzőkönyvekben szerepel, a kulacs. A már említett vörösréz kulacs mellett itt valószínűleg fából és cserépből készült kulacsról van szó. A kötélverő céh 1797-es kiadásai között szerepel, eltört kulacs helyett vettek újat 30 krajcárért, ez valószínűleg cserépkulacs lehetett. Ugyancsak ez a céh sorol fel ugyanebben az évben két kulacsot 12 és fél, 4 és fél itce nagyságút, anyagukat nem lehet tudni. 1830-ban viszont „bornyu bőrt vettem a kulacsra" 1,80-ért, a szíjgyártóknak fizettek a munkáért 3 ft-ot. Ebben az esetben kétségtelenül bőrrel bevont fakulacsról lehet szó, mivel a cserépkulacsokat nem látták el bőrborítással. 24 Az utolsó egységet a cserépből készült tárgyak képezik. Az elnevezés tekintetében ez a csoport nagy változatosságot mutat. Tagjait a debreceni fazekasság fennmaradt tárgyi emlékei alapján megközelítő pontossággal határozhatjuk meg. Ezek az edények jórészt bortartó edények voltak, amelyek között azonban közvetlenül ivásra szolgálók is akadtak. Ilyen a kulacs, amely adataink szerint az előbb említett esztergált, bőrrel bevont fakulacson kívül cserépből is használatos volt. Ezt bizonyítja a kötélverő céh már említett 1797-es adata, amely szerint eltört kulacs helyett vettek 30 krajcárért egy újat. 25 Ez az előbb már ismertetett fakulacs javítási költségéhez képest olyan kevés összeg, hogy csak cserépedényként képzelhető el. Változatosan nevezték a különféle kancsókat. Találkozunk csak kancsó megnevezéssel 1797-ben a kötélverő céh irataiban. 26 Egy másik feljegyzésben pintes kantsó-пак említik 1790-ben. 27 1797-ben egy pintes каппа szerepel a kötélverők jegyzőkönyvében. 28 Ezen az egy adaton kívül csak az ónkannákat említik ezen a néven, de ezeknél minden esetben szerepel az ón vagy cin jelző, tehát itt valószínűleg cserép edényről van szó. Ezt támasztja alá az is, hogy a cseréptárgyak felsorolásában találjuk. Az Alföldön és Debrecenben is nagyon kedvelt kancsóforma volt az ún. orroskancsó, röviden orros, amelyet az különböztetett meg a többi hasonló edénytől, hogy a szájnyílását összenyomva alakították ki speciális formáját. Erre az edényre több adatot találunk a jegyzőkönyvekben. A kötélverő céh 1828-ban feljegyzi két oros edény vételét. Ezek közül az egyik a mai napig megmaradt, így pontosan azonosítható. 29 Ugyancsak ez a céh nyolc évvel későbbi feljegyzésében cserép órosnak említi ugyanezt az edényt. A legkésőbbi rá vonatkozó adat a legteljesebb, 1859-ben két zöld oros szerepel a céh tárgyainak összeírásában. 30 A szűkszájú korsóra csupán egyetlen adatunk van. Az ács céh feljegyzései között 1803-ban említenek egy korsót, amely az ifjúságé. 31 Még egy cserépedény megnevezéssel találkozunk a céh jegyzőkönyvekben, ez a bütykös, amelyet nagy butykosnak jegyeznek fel. Lehetséges, hogy a debreceni edények között viszonylag nagy számban fennmaradt nagyméretű korsóformáról van szó, mivel ezt az edényt néha említették butykoskorsónak is. 32 22 Kalmár társaság számadásai HBmL. IX. 14. 7. 1764. 23 Fazekasok anyaga V. 1935. 165. pintérek V. 1935. 165. 24 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1797, 1830. 25 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1797. 26 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1797. 27 Kerékgyártó céh iratai HBmL. IX. 15. 4. 1790. 28 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1797. 29 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL. IX. 18. 3. 1828. 30 Kötélverő céh jegyzőkönyve HBmL IX. 18. 3. 1836, 1855. 31 Ács céh iratai HBmL. IX. 3. 4. 1803. jan. 23. 32 Kötélverő céh jegyzőkönyvei HBmL. IX. 18. 3. 1866. 229
